Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc és szent Domonkos

,85 elsővel kevélyeknek fölemelt szarvokat általvernéje, az másikkal, hogy fösvényeknek, telhetetleneknek belöket kiontanája, az harmadikkal testi kívánságokra adottakat általvernéje. Kinek haragjának ellene, mikoron senki nem állhatna, elébe futamék az kegyelmes szűz Mária és ő szent Fiának lábait megölelvén, kéri, hogy a bűnösöknek megbocsátana, kiket az ő keserű kínjával megváltott és az ő igazságát irgalmassággal elegyítenéje. Kinek mondá az ő szent Fia: „Nemde látod-e ezt, szent Anyám, mennyi sok bosszúságot tettenek énnékem. Az én igazságom nem szenved el ennyi sok gonoszságokat gyötrelem nélkül". Tehát az ő szent Anyja, az irgalmasságnak szent szülője, szűz Mária mondá az ő szent Fiának: „Te tudod, szerető Fiam, ki mindeneket tudsz, mert ez az út, kinek miatta az bűnösöket tehozzád meghozod, megtéríted. Mert vagyon énnékem egy hű szolgám, melyet bocsáss ez világba, hogy te igéidet hirdesse az bűnösöknek és megfordulnak tehozzád, mindeneknek üdvözítőjéhez. Más szolgám is vagyon, melyet őneki segedelmül adok, hogy^ő is azonképen művelkedjék". Mondá Fiú-Isten a szent Szülőnek: „íme én szerető szülém megengesztelvén, vettem az te orcádat, az az meghallgattalak. De maga mutasd meg énnékem, kiket akarsz ilyen nagy dologra bocsátanod". Tehát Asszonyunk, szűz Mária elé mutatá Urunk Jézus Krisztusnak szent Domonkos atyánkat. És mondá Urunk az ő Anyjának: „Jól és szerelmest megteszi azt, amit mondái én szerelmes Anyám". Elé mutatá Asszonyunk, Mária szent Ferencet is, melyet Urunk meg ezenképen dicsére, mint szent Domonkos atyánkat.