Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc és szent Domonkos

,86 Azért ez látásban szent Domonkos atyánk szerelmesen megnézi az ő társát, melyet először nem ismert vala. Másodnapon, mikoron szent Domonkos atyánk azokból, kiket az látásban éjjel látott vala, az egyházban megismerte volna szent Ferencet, szent Domonkos atyánk esvén szent csókolásra és tiszta ölelésre, mondá szent Ferencnek: „Te vagy az én társam, te futsz én velem egyetemben, egyben álljunk és semminemű ellenség nem árthat vagy nem állhat ellenünk". Az látást is megjelenté szent Domonkos atyánk szent Ferencnek. Ez időtől fogva lőn ő nekik egy szivök és egy lelkök Úristenben, melyet ő utánok valóknak parancsolának örökké megtartani".

1 E poétikus elbeszélés szerint tehát szent Ferenc és szent Domonkos már évekkel előbb ismerték egymást, hogysem Hugolin bíboros házában találkoztak. Csak az a baj, hogy kritikailag nagyon kevés értéket tulajdoníthatunk a szemmelláthatóan épületes történetnek. Már maga a mód, ahogyan a legenda átszármazását magyarázza, fölötte kétes világításba helyezi hitelességét. Gerardus testvér ugyanis csupa ismeretlen és névtelen emberre hivatkozik forrásként. Eszerint legelőször egy bizonyos ferencrendi testvér, hosszú időn át társa és kísérője szent Ferencnek, szerez tudomást a látomásról, ő azután tovább adja néhány jámbor életű dominikánus testvérnek s végül ezek egyike közli a generálissal.

2 Ez a merő általánosságban mozgó hivatkozás annál gyanúsabb, mivel az elbeszélés, mint Altaner kimutatta, aránylag korai, x) Nyelvemléktár. III. k. Budapest, 1874. 196. s k. 1. 2) Fráter quidam minor religiosus et fide dignus qui socius B. Francisci multo tempore fűit, narravit fratribus quibusdam quorum unus hoc magistro ordinis sripsit . . . Quétif-Echard i. m. 15 1. j