Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc műve

44 feszítése nem veszett kárba. Mert a lelkek üdvéért égő buzgalma megszázszorosodva, megezerszereződve tovább lobogott testvéreinek lelkében s rövidesen új korszakot nyitott a missziók történetében. A jó testvérek, kiket az égvilágon semmi sem kötött e földi röghöz, mihamar bámulatra keltették a világot merész vállalkozásaikkal. Emberi tekintetek nem feszélyezték őket. Hiszen előttük csak egy cél lebegett: Isten dicsősége és a lelkek üdvössége. Ezért készek voltak minden áldozatra, még a legkínosabb mártírhalálra is. Kényelmet, jólétet nem kerestek, félelmet nem ismertek. Ismeretlen vadonokban és pusztaságokban époly vidám lélekkel dicsérték az Urat, mint odahaza, szeretett szülővárosukban s hatalmas uralkodók és vérengző zsarnokok elé ugyanazzal az elfogulatlansággal léptek, mint bizalmas barátjuk elé. A feladat nagysága és merészsége nemhogy lelohasztotta volna, ellenkezőleg élesztette vállalkozó kedvüket. Olyan lendülettel feküdtek neki a munkának, aminőre az apostoli idők letelte óta nem volt példa. Mesterük halála óta alig telt el néhány évtized s már otthonosak voltak Ázsiának és Afrikának minden ismert és hozzáférhető országában. Különösen a nagy mongol birodalomban és a szíriai mohamedán államokban fejtettek ki hatalmas munkát. Amit itt végeztek, az a missziós történet legfényesebb lapjaira tartozik. Az Egyház után a társadalom köszönhet legtöbbet az assisi patriarchának. Mert az a vészes vihar, mely hosszú időn át elsüllyesztéssel fenyegette az Egyház hányt-vetett hajóját, alaposan megingatta a társadalom épületét is. A vallásos érzés meg-