Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)
Szent Ferenc műve
45 gyengülése nyomán ugyanis mindenütt az alsóbb ösztönök: a nyers önzés, a szertelen anyagiasság, a hiú életben fölfelé törekvés és a korlátokat nem tűrő uralkodásvágy felszabadulása járt. A társadalmi osztályok harmóniája megbomlott: az élet hagyományos keretei meglazultak és minden pillanatban széteséssel fenyegettek. A gazdagok ridegszivűekké és szűkmarkúakká lettek. Ahelyett, hogy fölös jövedelmüket emberségesen megosztották volna szegény felebarátaikkal, még több vagyon, még nagyobb gazdagság után törték magukat s mindent, még lelkük nyugalmát is készek voltak odaáldozni a mammonnak. A szegények szivében meg viszont irigység és gyűlölet foglalta el az alázatos béketűrés és lemondás helyét. A szegénységnek csak terhét érezték és lázadoztak miatta. Elkeseredésükben a társadalom teljes felforgatásának véres terveit szövögették, mert csak a társadalmi rétegeződés fejtetőre állításától várták helyzetük lényeges javulását. Ez volt a társadalom képe, mikor szent Ferenc föllépett. És ime, áldott lába nyomán megváltozott a föld színe s a fennálló gazdasági és társadalmi rend szétvetésére felgyülemlett forradalmi energiák észrevétlenül társadalomépítő erőkké alakultak át. Mivel idézte elő ezt a csodálatos metamorfózist? Három dologgal. 1. A lelki szegénység szellemének meggyökereztetésével. Élete példájával megértette embertársaival, hogy a szociális béke megóvására nincsen más mód és eszköz, mint az evangéliumi programm becsületes keresztülvitele. Tehát a gazdag ne horgadjon görcsösen a földi javakhoz, hanem nyissa meg szivét az igazság és irgalmasság előtt és viszont a szegény ne lázadozzon, hanem viselje