Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc műve

43 nyomában kelt vallásos megújhodás a városokban bontotta ki legszebb virágait s érlelte legkívánatosabb gyümölcseit. A forrongó tömegek, melyek az imént még vad gyűlölettel fenekedtek az Egyház ellen, szépen megjuhászkodtak s a jó fraték sokoldalú munkája révén újból visszaédesedtek a hierarchiához és újból engedelmes hiveivé szegődtek Rómának. A szent patriarcha egyéniségéből kisugárzó szellem észrevétlenül betöltötte a tátongó örvényeket s az új fényt és gazdagabb tartalmat nyert vallásos eszmények közös ápolásában fogta össze a régebbi és újabb társadalmi osztályokat. Nem kevésbbé fontos szolgálatot tett szent Ferenc az Egyház és vallás ügyének az előző századokban elhanyatlott missziós tevékenység új lendületre hozásával. Mert a szent patriarcha megtérése első percétől kezdve folyvást azon igyekezett, hogy az evangélium világosságát a hitetlenek s főleg a mohamedánok között is meggyújtsa. Az apostolkodás vágya s a vértanúság sóvárgása állandóan ott parázslott a lelke mélyén és nem hagyta őt pihenni. Úgy érezte, hogy az itthoni bűnbánathirdetés csak könnyebbik része feladatának, az igazi munka ott a tengeren túl, a hitetlenek országaiban vár rája. Ezért minden kínálkozó alkalmat megragadott az átkelésre. De a Gondviselés másként határozott felőle. Harmadszori próbálkozásra sikerült ugyan eljutnia Egyiptomba, de itt sem Melek-el-Kamel szultánt megtéríteni, sem az áhitott vértanúi koronát elnyerni nem tudta. Hiába beszélt a meggyőződés ellenállhatatlan ékesszólásával, hiába ajánlkozott tűzpróbára, a végén mégis dolgavégezetlen kellett visszatérnie. De azért erő-