Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Anima Franciscana

19 íos megnyilvánulása abbeli törekvése, hogy „szíve állandóan vidám maradjon s megőrizze a lélek kenetét és az öröm olaját."

1) ő e tekintetben a vidám szentek csoportjába tartozik. Tisztában van a lelki vidámság óriási jelentőségével. Tudja, hogy a lélekből fakadó jókedv Isten áldása, mely nélkül nincsen igazi szociális béke és boldogság. Ezért magában is, meg másokban is nagy gondot fordít ápolására. A mordság gonosz betegségétől jobban óvakodik, mint más ember a testi nyavalyától. Komor arcot nem tűr maga körül. Még azt sem szereti, ha valaki szertelenül bánkódik bűnein. Az ilyennek ezt szokta volt mondani: „Bűneidet celládban hánytorgasd és Isten előtt sirasd és sóhajtozd; mire társaid közé érsz, le kell vetkőznöd a szomorúságot és alkalmazkodnod kell a többiekhez."

2) De fáradozásának meg is van a látszatja. Umbriából rövidesen új szellem terjedez, mely földeríti a komor ábrázatokat s vidámságot, napsugárt lop a mammonizmus és a forradalmi individualizmus bilincseiben vergődő szívekbe. A poverello di Dio az üdvös vigasság filozófiájával és eleven példájával gazdagítja meg a középkori társadalmat. De a szent patriarcha határtalan szeretete nem áll meg az embereknél; bőven kijut belőle az állatoknak és növényeknek, sőt az éllettelen lényeknek is. Nem mintha csak legtávolabbról is köze volna a panteizmushoz, hanem mert minden parányi lényben a jó Isten keze alkotását és dicsőségének halvány képemását látja. Az ő felfogása szerint tehát az élő és élettelen lények bizonyos értelemben mind testvé2 Cel. 265. 1. 3) 2 Cel. 267. s k. 1- Spec. perf. c. 96. 2*