A szent ferencrendiek gyöngyösi temploma és kolostora (Gyöngyös 1937)

meg a templomot és kolostort az újabb leégéstől vizes pokrócokkal és ruhákkal oltogatván a tetőzeteken át sűrűn behulló zsarátnokokat II. A ferences rend gyöngyösi, Boldogságos Szűz látogatásának emlékére szentelt kolostortemploma egyik láncszeme annak a középkorban kifejtett építkezési tevékenységnek, melyet a kolduló és prédikáló rendek a tatárjárás után kezdtek meg és ezzel, mint az akkori új építészeti törekvésnek, a gót stílusnak fáklyavivői, a középkori építészet történetében jelentős fejezetet nyitottak. Gyors terjedésüket nemcsak a pápák segítették elő, kik biztos szemmel látták meg ennek az újabb szerzetesi mozgalomnak dinamikus erejét, hanem az a belső, tartalmi különbség is, mely e rendeket a bencésektől és a cisztercitáktól elválasztotta. Ez utóbbi két szerzet ugyanis távol a településektől, a világ zajától, elhagyott kolostorok mélyén, mint valami nagy család, úgy élték békességben lelki életüket és így a néppel, a szegény sorban élő szélesebb alsó rétegekkel kapcsolatba alig kerültek. Az új rendek azonban, kik éppen ezeknek az osztályoknak, meg a tatárjárás után egyre jobban kialakuló városi polgárságnak lelki szükségleteit akarták kielégíteni, rövidesen nagy szeretetet vívtak ki maguknak. És ez nem is csodálatos, mert ha valamelyik kolduló szerzet egy városban helyet kapott, úgy kolostorát és templomát többnyire a szegénynegyedek valamelyik sarkában építette fel és nagyon sokszor oly képen, hogy építményeit a város védelmi erődvonalába illesztette, aztán megnyitotta templomát a nép előtt, szónokai által meghódította a lakosság fantáziáját, szivét és a szó erejével, meg a szegények és gyöngék istápolásával hamarosan kiérdemelte a lakosságszeretetét. Természetesen ezek az új célkitűzések a szerzetesrendek templomépítészetére is elhatározó jelentőségű, alakító hatással voltak. Kolduló, szegény rendek lévén monumentális katedrálisok helyett szerény eszközökkel díszített, de a szükségleteknek mindenben megfelelő, racionálisan épített templomokat emeltek, melyekben prédikálhattak és aránylag nagy szentélyeket építettek, melyekben zsolozsmáikat elvégezhették. A templom maga tehát mindég olyan elrendezést mutat, mely12