A szent ferencrendiek gyöngyösi temploma és kolostora (Gyöngyös 1937)

ben a hívek a prédikációt jól hallhatják és a szónokot minél többen láthatják. Tágas termeket, csarnokokat építettek tehát, a felesleges ürmagasságokat — melyek bizony a szentbeszédek hallhatóságát igen sokszor veszélyeztetik — kerülték, éppúgy, mint a térosztó támaszokat: oszlop és pillérkötegeket, melyek viszont a hívőket a szónok látásában zavarták. Nagyon szerették az impozáns fesztávú egyhajós hosszházakat és az ezzel arányban álló hosszú szentélyeket, melyek egy átlagos lélekszámú kolostortemplom igényeit teljesen kielégítették. Nem törekedtek ünnepies, tornyokkal hangsúlyozott homlokzatok kialakítására sem. A torony is csak szükségletet elégített ki náluk: a benne elhelyezett harangok hívatva voltak a mise fő részeit kondítással jelezni, ezért a tornyot észszerűen a szentély mellé, a sekrestye közelébe tervezték, a nyugati homlokzatot pedig csak egyszerű oromfallal koronázták. Ezt a tipikus elrendezést mutatja a gyöngyösi ferences kolostortemplom is 1. Egyhajós hosszházához csatlakozó szentélyének északi oldalán emelkedik tornya, (2 ábra) melynek földszintje egyszersmint a sekrestye átjárójául is szolgál. Középkori eredetű hosszházát (1 ábra) a XVIII. században a zenekarzattal és az egytornyos homlokzattal nyugat felé, (1. a címlapot) az északi oldalához símúló kolostorépület földszintjéből pedig egy traktus kihasítása által egy mellékhajóval észak felé is kibővítették. így ma a kolostortemplom nyugati homlokzata nem is sejteti, hogy voltaképen középkori eredetű építmény. Viszont ha oldalról tekintjük meg templomunkat, úgy déli, támpillérekkel függőleges sávokra osztott falában 4. A templom alaprajza. 13