Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége - A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége
Szilágyi Mária - Anica Draganic DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM (HEGEDŰS, 1979, 642.). Abban az időben Fényes statisztikája szerint Torontálban 976 nemest írtak össze, mely ugyan nem volt nagy szám akkoriban, de a leírás szerint olyan gazdag urak, mint itt, egy vármegyében sem voltak. Az uradalmak közül a zsombolyai Csekonics-uradalom, a nagyszentmiklósi Nákó-, az eleméri Kiss-, a csókái Marczibányi-, az écskai Lázár-, a beodrai Karátsonyi-uradalom stb. voltak igen jelentősek (HEGEDŰS, 1979.642.). A birtok igazgatását már az 1860-as években Csekonics Endre vette át apjától, Csekonics Jánostól, ekkor az uradalom termőterülete, az egyik leszármazott szerint hatezer-ötszáz hektárt7 tett ki. Ezután került sor a vízszabályozásra, vagyis ezután oldották meg a terület vízelvezetését (CSEKONICS, 2006. 11.). A leírt hatezer-ötszáz hektár meglehetősen kevésnek tűnik, mert Csekonics János hagyatéki ügyében szereplő adatok alapján 1880-ban, nyolcvan évvel a birtok megvétele után, az uradalom területe 38.905 katasztrális hold és 422 öl volt (MNL FML XIII. 5. 5. d. 3/1-2.). A zsombolyai birtok a bánsági mezőgazdaság mérföldköve volt, és ezt a korszerű gazdálkodást több kiállításon is bemutatták. A Torontál Megyei Gazdasági Egyesület 1884-ben szervezett nagykikindai kiállításán a Csekonics-uradalom is részt vett. A kiállítási jelentésben azt írják az uradalomról, hogy egy fejlett kiskirályság volt, állam az államban. A kiállításon bemutatták a terményeket, a birtok műhelyeiben készített különböző tárgyakat, élelmiszereket. Különösen fontos helyet foglaltak el a tejtermékek és az ezek előállításához szükséges eszközök, edények. A kiállításon a legtöbb elismerést a Csekonicsok kapták (MILAN- KOV, 1989. 39.). Később, 1891-ben egy temesvári kiállításon is részt vett, és a mezőgazdasági csoportban nagy díszoklevelet kapott. A Német Mezőgazdasági Társaság 1897-ben az Endre gróf igazgatása alatt álló területet 45.200 (DEUTSCHEN LANDWIRTSCHAFTS GESELLSCHAFT ed., 1897. 4.), míg Borovszky 1911- ben 38.902 katasztrális holdra és hatszáz ölre becsüli, aminek legnagyobb része szántóföld volt (BOROVSZKY, 1911. b 211.). Ezt a számot többnyire alátámasztják az uradalom átnézeti térképén szereplő adatok is, amely szerint a birtok 38.860 kataszteri hold volt. Ide tartozott Zsombolya, ahol nem jelölik a földek területét; Júliamajor 1.853 katasztrális hold, ebből 1.604 hold szántó; Szigetmajor összesen 2.081 hold, 2.008 szántó; Endremajor 3.346 hold, 2.788 szántó; Bozitópuszta 2.903 hold, amiből 2.426 hold szántóföld; Jánosmajor 2.125 kataszteri hold, 1.806 szántó; Józsefmajor 2.899 hold, 2.504 szántó; Csősztelek 1.512 hold, 1.443 szántó; Leonamajor 1.678 hold, 1.624 szántó; Konstanciamajor 2.443 hold, 2.375 szántó; Rókus 2.950 katasztrális hold, ebből 2.732 szántó; Pálmajor 2.000 hold, 1.929 szántó; Gyulamajor 3.084 hold, 2.548 szántóföld; Andreamajor 1.349 hold, amelyből 1.199 szántó; Roggendorf 2.436 hold föld, I. 799 hold szántó; Ivánmajor 1.960 hold, 1.725 hold szántó; községeknek bérelt földek 2.500 hold; utak és árkok 7.141 katasztrális hold (BARCZA). Csekonics Endre unokája szerint az első világháború alatt a birtok huszonnégyezer hektár volt, harminc kilométer hosszú és kettő-öt kilométer széles területen feküdt, amelyet 14 hektáros részekre osztottak. „A táblák közül 16 állandóan el volt zárva akáckerítéssel és egy közbülső, három hektáros védterületet vettek körül, egy olyan sűrűt, amelyben az apróvad a szigorú teleken védelmet talált, és a mezei őzek is megbújhattak ott (CSEKONICS, 2006. II. ). Ehhez valószínűleg már nem tartozott hozzá az 1891-ben vásárolt Roggendorf-birtok, valamint azok a területek sem, amelyeket a gróf a XX, század első évtizedében felparcellázott, és eladott uradalma lakóinak. „A gazdaságot árokrendszer szegélyezte, a déli határt a Béga-kanális képezte magas töltésével. Tavaszonként gyakran képződött belvíz, ezért szivattyúrendszereket állítottak föl, amelyek a vizet a földünkről a Béga-kanálisba pumpálták” (CSEKONICS, 2006. 12.). A mezőgazdaság fejlődésének egyik előfeltétele a terület árvízmentesítése volt, hiszen ezen az egykori mocsaras területen az árvizek állandó gondot okoztak. Csekonics Endre e problémát is példásan orvosolta. Ő volt a Temes-Bégavölgyi Vízszabályzási Társulatelső szakaszbeli elnöke, valamint a kormánytól e célra kapott kölcsön mellett pénzügyileg ő maga is hozzájárult az ármentesítéshez. A Tisza és az Óbéga árvízterületéhez tartozó uradalmat csaknem száz kilométer hosszú - a vízelvezetést is biztosító - csatornákkal hálózta be, miután 1871-ben, 1872-ben és 1880-ban a víz hatalmas pusztításokat végzett itt (CSEKONICS, 2006.11.). A XIX. század végén és a XX. század elején a legnagyobb bánáti birtok a Csekonics család zsombolyai uradalma volt, ahol valóságos 82 DOMENIUL... I DAS LANDGUT... | A ZSOMBOLYAI...
