Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége - A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége
DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM Szilágyi Mária - Anica Draganic mintagazdaságot hozott létre a család, amely nem csak nagyságával, de gazdálkodási rendszerével is kitűnt. Az uradalom ekkor, gróf Csekonics Endre idején élte virágkorát. A legkorszerűbb mezőgazdasági gépek voltak itt. Mérnökei új gépek kifejlesztésén is dolgoztak, az egyik legismertebb a kukorica vetőgép. A korszerű fölművelési módszereknek, újfajta vetőmagoknak és trágyázásnak köszönhetően a hozam folyamatosan nőtt. A XIX. század végétől a keskeny nyomtávú vonat segítségével a terményeket könnyen a feldolgozóüzemekig szállították (MILANKOV, 1989. 39.). A XX. század elején a Csekonics-uradalomban 49 tisztviselő dolgozott, ebből 12 Zsombolyán, az uradalom központjában, 35 a majorokon, és volt még két erdész. A nagybirtok 837 állandó munkást foglalkoztatott, akik nagy része a mezőgazdaságban dolgozott, valamint voltak iparosok, hivatalnokok és olyanok is, akiket az erdészetben alkalmaztak. A nyári és őszi betakarítások alkalmával több száz napszámos dolgozott itt. Becslések szerint a gróf ilyen módon közel hétezer ember megélhetését biztosította uradalma területén (CIOBANU-TONŢA, 2013. 72.). Az uradalom idénymunkásairól, és a munka feltételeiről a következő cikk számol be: „A gróf Csekonics-féle zsombolyai uradalomhoz a héten 198 pár csabai aratómunkást szerződtettek. Ezen kívül nevezett uradalom cséplésre még nyolcvan pár munkást szerződtetett százból három százalék részesedéssel és élelmezéssel.” (Békésmegyei Közlöny, 1906. 6. sz.). Az alkalmazotti hierarchia csúcsán az uradalmi ügyész, vagy jogi igazgató állt, ezt a tisztséget sokáig Babits József töltötte be, 1871-től a két háború közötti időkig. Egy 1880-as adat szerint a zsombolyai uradalom fő tisztjei a következők voltak: Babits József uradalmi ügyész, Hekler Antaluradalmi felügyelő, Hetyei Kálmánszámvevő-mérnök, Reinhard Jánosszámtartó, Geml Károly központi kasznár, Bezuk Lajos bozitópusztai tiszttartó, Vild Sándor csőszteleki uradalmi kasznár (MNLFMLXIII. 5.15. d. 8.). A Csekonics-uradalom gazdálkodási rendszerével az egész ország területén, sőt még szélesebb körben is elismerést vivott ki. Évente több hazai és külföldi mezőgazdasági társaság kereste fel tanulmányútja során a példás gazdaságot. Egy ilyen tanulmányút során született a Német Mezőgazdasági Társaság 1897-ben megjelent tanulmánya, amely részletes beszámolót ad az akkori állapotokról (DEUTSCHEN LANDWIRTSCHAFTS GESELLSCHAFT ed., 1897.). A társaságot a grófnak 64 négyesfogata várta az állomáson, címeres szerszámokkal és urasági kocsisokkal. Ezután másfél óráig kocsikáztak a búzatáblák között, és a búzatenger hullámai szédítőleg hatottak a németekre ( Magyar Paizs, 1901. 4. sz.). A keszthelyi gazdasági tanintézet Zsombolyára, Martonvásárra és Budapestre szervezett tanulmányi utakat 1901-ben, ez is mutatja a Csekonics-birtok szerepét az akkori Magyarországon (Balatonvidék, 1901. 21. sz.). 1914-ben például a Magyar Gazdaszövetség szervezett nagy érdeklődésnek örvendő tanulmányi kirándulást a zsombolyai uradalomba. A résztvevők vonaton érkeztek Zsombolyára (Polgár, 1914.22.). Az uradalomban a növénytermesztés terén legfontosabbak a gabonafélék, majd a cukorrépa és a kender voltak. A két utóbbi a torontáli gyárakban került további feldolgozásra: a cukorrépa az 1911-ben megnyitott nagybecskereki cukorgyárban, míg a kender az uradalom kendergyárában. A gazdaság állattenyésztésében legfontosabb helyet a tehenészet foglalta el. A tejet Temesváron és Zsombolyán értékesítették, valamint vajból is jelentős mennyiséget állítottak elő. A lótenyésztés a kezdetektől igen fontos szerepet töltött be az uradalomban, már Csekonics Józsefnek is szívügye volt, aki a nemesi család „uralkodása" ideje alatt egy meglehetősen nagy uradalmi ménest hozott létre. József báró 1819-ben először húsz kancát vásárolt, amelyeket az uradalmi központban, Zsombolyán tartott, majd ugyanabban az évben még százötven vadlovat vett, amelyeket Bozitópusztán nevelt. A Júliamajor melletti ménest, amely 46 katasztrális holdon terült el, Csekonics János hozta létre 1828-ban. Az utcától egy téglafal választotta el a területet, két oldalról árkok vették körül, míg a majorral egy erdő kötötte össze. A ménestelepen számos fát ültettek, hogy ezzel is kedvezzenek az állatoknak, valamint itt voltak az istállók és a személyzeti épületek is (DEUTSCHEN LANDWIRTSCHAFTS GESELLSCHAFT ed., 1897.13-15.). A XX. század elejére az uradalmat villamoshálózattal is ellátták, amely áramot szolgáltatott a fontosabb gazdasági létesítményeknek, valamint százötven kilométer hosszú telefonhálózat is létesült a birtokon (DEUTSCHEN LANDWIRTSCHAFTS GESELLSCHAFT ed., 1897. 11.). Jóval a villamos-hálózat kiépítése előtt, már az 1878-1883 közötti időszakban a Cseko- nicsok a Ganz-gyártól cséplési világító berendezést vásároltak. DOMENIUL... I DAS LANDGUT... | A ZSOMBOLYAI... 83
