Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A Csekonicsok - Neves családtagok
DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI UFÎADALOM Szilágyi Mária - Anica Draganió bárónő megjelenése keltette, ki zöld selyemruhában, hajában egyszerű gyémánt abronccsal - az 1849-iki októberi napok óta először vetve le a gyászt - mutatkozott így.” (Torontói, 1903. 74. sz.). Lipthay Leona nemcsak a végeken vonzotta a társaságot, hanem Pesten is állandó összejöveteleket tartott a Kecskeméti utcai palotájukban. Báljain, főként a kiegyezés után, többször részt vettek a császári család tagjai is. Egy ilyen eseményről számol be az Esztergom és Vidéke lap: „És miután a trónörökös a következő napot az általa szerkesztett korszakalkotó magyar műnek szentelte, feleségével és nővérével vendégül ment egy magyar főúri házhoz, özvegy gróf Csekonics Jánosnéhoz, ahol az uralkodó családnak számos tagját találta, és ahol a Habsburg- Lotharingiai ház fenséges sarjai a magyar arisztokráczia körében magukat oly jól és otthonosan érezték, hogy hajnalig ott maradtak.” (Esztergom és Vidéke, 1888. 14. sz.). Feltehetően nem Rudolf nővére, hanem húga, Mária Valéria főhercegnő jelent meg az említett bálon, ezt a család levéltárában őrzött magánlevél is alátámasztja (MNL FML XIII. 5.5. d. 4.). Csakúgy, mint férje, ő is kitűnt jótékony tevékenységével, többek között ő volt a Jó-szív jótékonysági bazár bizottságának elnöke (ÚJVÁRI, 2001. 62.). Csekonics Jánosné a Vasárnapi Újságban megjelent emlékmondata is, amit a Jó-szív bazárnak írt, a család áldozatkészségét mutatja: „Víz ellen tüzet árulunk! Szomjúság ellen pezsgőt adunk, Szegényeknek pedig - jó szivet“ (Vasárnapi Újság, 1888. 21. sz.). László Fülöp Elek festőművész 1900-ban megnyerte az állami nagy aranyérmet Csekonics Jánosnét ábrázoló portréjával (GERGELY). Ä grófné 1903-ban hunyt el Zsombolyán, akkori lakóhelyén, a téli kastélyban. Temetésére azonban minden kelléket Budapestről rendeltek, és vonaton szállították Zsombolyára. Ezek között volt: koporsó tükörüveg fedéllel, atlasz derékalj, vésett érclemez a koporsófelirathoz, kettős családi címer, viaszgyertyák. A Zsombolyai Közlöny rendkívüli kiadásban közölte a gyászhírt: ,A haza legnemesebb főúri asszonyát, városunk jótékony angyalát, a grófi család bálványozot nemtőjét folyó hó (április) 27-én reggeli 5 órakor a Mindenható magához szólította.” (Zsombolyai Közlöny, 1903. különszám). Halála nagy részvétet keltett Budapesten is, ahol a lapok szerint a Vöröskereszt Egylet minden épületére kitűzték a gyászlobogót. Csekonics Jánosné, Lipthay Leona hagyatékát ingó javak képezték: pénz, betétkönyvek, sorsjegyek, részvények. Az örökösök gyermekei voltak, Endre és Margit, akik készpénzben kapták meg járandóságukat (MNL FML XIII. 5. 5. d. 4.). Endre Csekonics (1846-1929), cel mai mare Csekonics | Csekonics Endre (1846-1929), der größte Csekonics | Csekonics Endre (1846-1929), a legnagyobb Csekonics Contele Endre Csekonics a fost unicul fiu al lui loan. Prin botez a primit numele de Endre Josef Carol loan Ágoston, naşă i-a fost bunica şi totodată mătuşa sa, Karolina Csekonics, soţia lui Frigyes Lipthay. Contele Endre a fost aşa-zisul cel mai mare Csekonics. Contele Endre Csekonics a continuat să sporească averea domeniului, a crescut bunăstarea celor ce lucrau pe moşia sa şi a fost un om extrem de redutabil, nu doar în comitatul nostru, ci în întreaga Monarhie Austro-Ungară. „Voinţa şi ordinele latifundiarului de Jimbolia Endre Csekonics, alături de ale câtorva mari moşieri din comitat, erau hotărâtoare în mod incontestabil, nu doar în alegerile politice, dar şi la cele ale demnitarilor, şi în probleme de persoane” (VÁRADY, 2011.73.). Se scrie despre el că nu a ocupat poziţii mai importante în conducerea comitatului, dar prin intermediul juristului său, losif Babits, el era cel care trăgea sforile din fundal, obţinând încet puterea nelimitată în chestiunile comitatului Torontal (SZ. SZIGETHY, 1933. 85., 86.). Contele Endre a fost un om multilateral, politician, deputat, director de cale ferată, preşedintele Societăţii Vânătoreşti, preşedintele Societăţii de Âsigurare şi, în mai multe rânduri, preşedinte al Societăţii de Cruce Roşie din Ungaria. în această nobilă poziţie a fost ales în 1891 (Vasárnapi Újság, 1891. nr. 3). Legat de preşedinţia Crucii Roşii, Vasárnapi UjságIZiarul de duminică scrie despre Endre Csekonics următoarele: „în prezent, primul preşedinte al societăţii este contele Endre Csekonics, FAMILIA CSEKONICS | DIE FAMILIE... | A CSEKONICSOK 37
