Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: A település gyökerei
Tördas szerepet játszhatott az 1570-1580-as évek viszonylagos békésebb időszaka. Érdekesen alakult a nem muszlim alattvalókra kivetett adó, a dzsizje50 fizetők aránya: az 1546-ban összeírt három adózóból egy, míg 1590-ben 14 főből heten fizettek ilyen adót. A dzsizjét nem fizetők viszonylagos magas aránya annyit jelent, hogy Tordason muszlim vallású népesség is élhetett, azonban azt eldönteni nem lehet, hogy betelepültek, vagy a kevesebb adó miatt a helyiek egy része váltott vallást.51 Az 1580. évi defterből név szerint ismerjük a Tordason élő kilenc adófizetőt, akik hét házban éltek: Nagy István, Nagy Máté, Ercsényi Gáspár, Szabó Balázs, Szabó Lukács, Gyömrei György és fia János, Ágoston Gergely és Makádi Pál.52 A nevek egyértelműen magyar származásra utalnak, közülük ketten nem fizettek dzsizjét, ami a vallásváltást valószínűsíti. Az összeírások közlik a helység összjövedelmét, illetve adónemenkénti lebontásban is felsorolja a fizetendő adó mennyiségét. A helyiség összjövedelme 1546-ban nyolcszáz akcse volt, míg 1580-ra és 1590-re 1200-ra emelkedett. Feltűnő, hogy a földesúri jövedelmek összege 1580 és 1590 között nem változott, pedig a lakosság száma jelentősen megemelkedett. Ez levezethető az összeírok hanyagságából is, hiszen 1590-ben gyakorta egyszerűen lemásolták az előző defter adatait és ezekből az adatokból megbecsülték a kivetendő adó mennyiségét. Érdemes összehasonlítani 1580-ban a szomszédos települések földesúri jövedelmeit a tordasi adatokkal: Gyúrón 32 adózónak 1400, Martonvásáron 31-nek 9000, Kajászószentpéteren 46-nak 12.000, Válón 73-nak 30.000, Sóskúton 38-nak 5000, Érden 28-nak 10.938 akcse jövedelme volt. Az adatokból kitűnik, hogy Tordas alacsony népességű település volt, azonban a földesúri jövedelmeket tekintve - amennyiben pontosak az összeírás adatai - a legjobb gazdálkodási mutatókkal rendelkezett. Az 1546. évi összeírás adatai szerint kiemelkedően jó gazdasági viszonyok uralkodtak, hiszen gabonából és mustból is hatvan kile (török súlymérték, 1 kile gabona mintegy 25 kilogramm) tizedet fizettek. Az adatokat fenntartással kell kezelni, hiszen az összeírt három adózó összesen ötven akcse bírságot fizetett, ami aránytalanul magasnak számít, összehasonlítva az 1590-ben 14 adózó alapján kivetett ugyanekkora összeggel. A kiemelke50 A dzsizje vagy harács a keresztény vallású népességre kivetett legfontosabb török állami adó volt a hódoltság korában, mértéke pontosan megfelelt a magyar hadiadó korabeli terhének (hat forint után egy forint). Kezdetben a háromszáz akcse értékű ingósággal rendelkező földművesek fizették, később vagyoni helyzettől függetlenül minden családfőre kivetették. 51 Káldy-Nagy, 1985. 642-643. p. 52 Kammere, 1890. 547. p. 30
