Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: A település gyökerei
A TELEPÜLÉS GYÖKEREI dően jónak ítélhető 1546. esztendő után a gabonatermesztés visszaesése figyelhető meg: 1562-ben 45,1580-ban 25, míg 1590-ben már csak 15 kile gabonatizedet fizettek a helység lakói, miközben a lakosság száma emelkedett. A szőlőtermesztés viszont teljesen visszaszorult; 1562-ben mustot például egyáltalán nem szolgáltattak be, míg 1580-ban is csak mindössze tíz pintet (egy pint körülbelül 1,7 liter). Ezek az adatok a virágzó középkori tordasi szőlészet elpusztulására utalnak. Jelentős mennyiséget tett ki a szénára és tűzifára kivetett adó, ami 1590-ben 350 akcse volt. Az adatok alapján jelentős állattartást nem folyt a helységben, szarvasmarhatartásra nincs adat, a sertések száma (1590: 25 darab) is csak a helyi szükségleteket elégítette ki. A juhok száma elenyésző lehetett, hiszen 1590-ben mindössze kettő bárányt fizetadtak tizedként. A baromfitartásról nem készült felmérés. A helységben méhgazdálkodást is folytattak, azonban a méhkasok száma az 1580. évi 15-ről 1590-re lecsökkent kettőre. A fentebb részletezett adókon túl még tizedet szedtek a lencse- és a bab-, valamint a len- és kendertermesztés után is. A menyasszonyadót a hordóadóval együtt vetették ki, annak összege 1580-ban 20, míg 1590-ben 42 akcse volt.53 Előbbi adónemet a jobbágyoknak házasságkötéskor kellett fizetniük. Érdemes megvizsgálni a ma Tordashoz tartozó Kálozpuszta hódoltság korabeli adatait is. A középkori eredetű helységet a török hódítás után lakatlan pusztaként írták össze. A defterekben Kaláz néven említett pusztát 1546-ban Hamza ziamat birtokos nevére írták, miután a tapu illetéket (birtokba helyezési díj) kifizette. Ekkor a tizedekből 200 akcse jövedelme származott, amelyből 15 kile a gabona, 50 pint a must és 34 akcse a szénatized. Az jövedelem 1559-re 374 akcséra emelkedett, a birtok haszonélvezője ekkor Ferhád bin Abdullah tímár birtokos (6,5 kile gabona, 35 pint must és 25 szekér54 széna). Három évvel később a jövedelem ugrásszerűen megnőtt, 1562- ben Jovan Zabrag tímár birtokos már 834 akcse bevétellel gazdálkodott. Az összeírásokban arra vonatkozóan nem szerepel adat, hogy a pusztát kikkel műveltették meg. A gyakori birtokoscsere miatt a török haszonélvezők igyekeztek minél több jövedelmet előteremteni az általuk igazgatott földekből, tudván, hogy azokat bármikor visszavehetik tőlük. A puszta fejlődő gazdálkodása 1580-ra jelentősen visszaesett. Ekkor földművelés egyáltalán nem volt, rétjéből mindössze 100 akcse jövedelme származott Hüszejn és 53 Káldy-Nagy, 1985. 643. p. 54 A szekér régi földmérték, nagysága megfelelt mintegy egy magyar holdnak (1200 négyszögöl). 31
