Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)

Függelék

Liszt Ferenc-díjjal 1993-ban tüntették ki. Munkásságát Kossuth-díjjal - Bereményi Gézával egyetemben - 2001-ben ismerték el. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét 2009-ben kapta meg. Díszpolgára Budapest VIII. kerületének 2008 májusától, valamint 2009 áprilisától Bakonybél községnek. Császár Bíró Évával 1980-ban lépett frigyre; házasságukból fiúk, András 1981-ben született meg, 1989-ben pedig lányuk, Bori. Hosszan tartó, súlyos betegséget követően, 2009. augusztus 7-én hunyt el Budapesten.

Részletek Bérezés László - Cseh Tamásról írott - beszélgetőkönyvéből:

„Tordason erdő mellett laktam, jó patakok mellett, szabad életet éltem, s ebből egyik napról a másikra át kellett lépnem egy vadidegen közegbe. Próbáltam benne lenni minden csibész- s égben, de nem tudtam felvenni a versenyt. Viszont előbújtak Tordas előnyei."

„A család kettészakadva létezett: a nővérem ide járt gimnáziumba [Budapest] [...] apám jó ideje Budapesten lakott - én és anyám Tordason [...].- 1956. november 5-ig Tordason éltél.

Pontosabban a falutól két kilométerre, a Hangya-telepen. Négy-öt ház és bennük a családok. A telep és a falu között pedig az erdő. 56 őszén éjszakánként a mamám mellett feküdtem, odagömbölyödtem hozzá, és közben az apám pilótatőrét szorongattam. Mondták a falusiak, hogy böcölléznek ám: bandák jönnek, fosztogatók. Anyám félt, én ezt láttam, és mellé bújtam az ágyban. Napokon át hallottuk az irtózatos morajt. Tordastól két kilométer Martonvásár, és ott, a régi balatoni úton jöttek fel a ruszki tankok. Morgott, rengett a föld.- Tordason mit jelentett a forradalom ?

A falu nevetett-kacagott, mindenki más arcát mutatta, mint addig, szürke, búskomor alakokból vidám, közlékeny, nyílt tekintetű emberek lettek, egész más világ köszöntött be. A falusi fiúk fel akartak jönni Pestre harcolni. Ott állt két teherautó, a tanítás rögtön abbamaradt, ki tudja, hányadszor. Engem kiszólított Papp tanító bácsi, az igazgató: „gyere csak Tamás, nem olyan ember, mint más" - mindig ezzel szórakoztak -, „gyere és vágjad!". Ott állt az egész falu, kezembe adtak egy óriás ollót, kiterítettek két magyar zászlót, Rákosi-cí- merest... „ Vágd ki körbe!- Képzeljünk tehát magunk elé egy tizenhárom éves kamaszt, aki a falu jelenlétében kaszabolja kifelé a magyar címert...

Vágtam, kaszaboltam, nagyon igyekeztem, hogy szép legyen a kör, de azt is éreztem, hogy a tömegben egyre nagyobb a türelmetlenség, csak szakadjon már ki az a címer. Az a címer, amit mint valami szentséget, úgy rajzoltunk, festettünk, korábban a rajzórákon. Aki emlékszik a Rákosi-címerre, az tudja, hogy elég rohadt dolog volt azt kifesteni. Folyton befolyt a festék a búzakalászba, például.- Miért festettél te címert?

280