Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)

Bödő István-Czetz Balázs-Dakó Péter: "Tordason mindig kék az ég"

„TORDASON MINDIG KÉK AZ ÉG"

Valójában Kézai művében egy római mérföldkövet említ, amely a szak- irodalomban Nr. 68-as számot viselő római emlék, és feltételezhetően a mai Tordas határában állt.18

Ezt a mérföldkövet Bél Mátyás az 1730-as években még eredeti helyén láthatta és munkájában említi is.19

Ez a római mérföldkő, vagy eredeti helyén állt, vagy ismeretlen időben, ismeretlen okból áthelyezték azt. Az azonban, hogy már Kézai krónikájának megírásakor, azaz a 13. század végén Tordas határában volt, azt a feltételezést erősíti, hogy nem áthelyezett mérföldkőről van szó. A kő talán a tartomány belseje felé (Gorsium, esetleg Savaria felé) vezető út mellett állt, ez esetben pedig Aquincumtól mért távolságadat lehetett rajta. Ha a megtalálás helyét vesszük alapul, ami 36,3 km-re volt (24,5 római mérföld) Aquincumtól, akkor a mérföldkövön a távolságadat valószínűleg 24 vagy 25 római mérföld lehetett. A mérföldkövet feltehetően 217. április 11. és december 9. között állíthatták, szövege a következő: „Imperator Caesar Marcus Opellius Severus Macrinus pius Augustus consul procons"ul tribunicia potestate et Opellius Diadumenianus nobilissimus Caesar vias et pontes vetustate corruptas restituerunt curam agente Aelio Tricciano legato Augusti pro praetore"20

Még egy nyoma maradt a római jelenlétnek Tordason; 1964-ben és 1966- ban egy késő római sírkertet tártak fel a régészek. A temetőt a Martonvásár- Tordas út és a Szent László-patak völgye határolta térségben, egy lankás domboldalban találták meg, vízvezeték fektetés közben. A csontok előkerülése után a székesfehérvári múzeum régészei két időpontban végeztek leletmentő ásatást. Ennek során tíz sírt tártak fel, amelyek gazdag mellékleteket rejtettek. Szinte mindegyik sírban találtak kerámiát, jellemzően a halott lábánál elhelyezve. Bronz ládikaveret, karperec, csatok, vaseszközök is kerültek elő. A sírok pénzérméket is rejtettek (összesen 71 darabot), amelyek segítségével datálhatóak a temetkezések. A legkorábbi érme I. Constantinus, a legkésőbbi I. Valentinianus pénze. A temető minden bizonnyal a 4. század végére, 375 előttre tehető. Feltételezhetően, vagy egy kisebb telep, település temetőjét tárták fel és ez magyarázza, hogy viszonylag kevés sírt találtak, vagy a temető többi része a környező építkezések során elpusztult.21

18 Kiss, 2007.13. p.

19 Bél, 1977.111. p.

20 Kiss, 2007. 227. p.

21 Bánki, 1967. 233-240. p.

17