Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István-Czetz Balázs-Dakó Péter: "Tordason mindig kék az ég"
TORDAS semmisültek. A váli Pogányváron (1958) és a kajászói Várdombon (1963) középső bronzkori, a vatyai kultúrához köthető földvárat tártak fel, Sóskú- ton szintén e kultúrához tartozó erődített telep és temető, Gyúrón urnatemető nyomaira bukkantak.13 A római hódítást megelőző évszázadokban (Kr. e. 1-3. század) Fejér megye északkeleti részét a kelta törzsek (eraviskusok) uralták. Tordas területén ugyan nem tártak fel e népcsoporthoz köthető jelentősebb leletanyagot, azonban a szomszédos Martonvásáron és Gyúrón a jelenlétükre utaló edénytöredékekre, bronzkarikákra bukkantak, a Baracskán fellelt néhány sírból álló temető egy kis kelta telep létét valószínűsíti.14 15 Tordason nagyobb feltáró jellegű régészeti kutatás utoljára az 1960-as évek második felében folyt. A terepbejárások és leletmentések adatai alapján pillanatnyilag nem feltételezhető, hogy a településen, illetve annak határában fontos régészeti lelőhely lenne, éppen ezért nem is valószínű, hogy a közeljövőben alapos régészeti feltárás venné kezdetét a községben. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincsenek szórványos adataink, amelyek az évezredekkel korábban ezen a területen élt emberek létét tanúsítanák. Az első népcsoport, amelyről régészeti bizonyítékok alapján biztosan állíthatjuk, hogy ezen a területen megfordultak, a kelták voltak. Tordason 1976-ban az akkori Münnich Ferenc utca 38. szám alatt (ifjú Kovács Imre telkén), pinceásás közben megbolygattak egy sírt. A régészek a leletmentés során feltárták a lelőhelyet, amely egy kelta sírnak bizonyult. Az elhunytat délkelet-északnyugati tájolású sírban helyezték végső nyugalomra. A sírgödör hossza 220 cm, szélessége 70 cm, mélysége pedig 152 cm volt. Az emberi maradványok mellett találtak egy vöröses színeződésű korsót, amely a fej magasságában álló helyzetben volt és egy szürke tálat a lábfejnél, benne csirkecsontok maradványával. A halott mellkasán egy ezüstberakásos vas- fibula (azaz felső ruházat összetűzésére szolgáló ruhakapocs), bal kezénél pedig nem meghatározható tárgyból származó vastöredék feküdt.15 A kelták egy indoeurópai népcsoport volt, többek között Közép-Euró- pában éltek. A földművelést folytató kelták több nemzedéket befogadó kunyhókban laktak, amelyek falvakat alkottak. Emellett előfordultak különálló tanyaszerűen elhelyezkedő épületegyüttesek is. Jellegzetes férfiviselet volt a köpeny, amelyet fibulával fogtak össze. A hétköznapokban 13 Horváth, 2004. 6., 62., 71. p. 14 F. Petres, 1971.8., 26-27. p. 15 Antoni, 1979.364. p. 14
