Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)

Bödő István-Czetz Balázs-Dakó Péter: "Tordason mindig kék az ég"

TORDASON MINDIG KÉK AZ ÉG'

GESZTENYÉS

(Juhász Csaba felvétele)

szőlőművelésre, amelynek a településen történelmi hagyományai vannak. Fényes Elek 1851-ben megjelent művében külön utalt erre a tényre: „bora a legjobbak közül való a megyében". A 19. század borkultúrájának az emléke az úgynevezett „ Cifra pince" présház. Az utódok elődeikhez méltó munkáját igazolja, hogy Tordas napjainkban is borvidéki település, az Etyek-Budai borvidék részeként a helyi gazdák mintegy 17 hektár szőlőt művelnek.12

Egy kis település évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtti történetéről már nem „mesélnek" írott források. Az írásbeliség kezdetéről igen kevés forrásunk maradt fenn, így ha Tordas, illetve környékének ókori, kora középkori történetét szeretnénk megismerni, csupán a régészet által feltárt ismeretanyagra támaszkodhatunk. A Szent László-patak völgye a régészeti feltárások tanúsága szerint már a bronzkor idején is lakott volt, a völgy népességszáma a középső bronzkor (Kr. e. 2000-1500) elején megemelkedett. Tordas területén mindezidáig nem kerültek elő erről az időszakról régészeti leletek, azonban a környező települések feltárásai igazolják a vidék bronzkorban betöltött szerepét. Martonvásáron egy a korhoz köthető, jelentős méretű település nyomaira bukkantak, valamint az M7-es autópálya nyomvonalán bronzkori urnatemetőt találtak, amelyek az útépítés során meg12 Uo. 19. p.

13