Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Czetz Balázs: Két "világégés" között
Két „világégés" között színű karton, vagy szövet anyagú bő szoknyát és testhezálló kabátot, nyáron lengébb kabátkát viseltek. A lábukon fűzős cipőt, csizmát vagy ma- muszt hordtak. A menyecskék a szoknya mellett blúzt hordtak, fejüket piros menyecskekendővel kötötték be. Télen az idősebbek nagy gyapjúkendőt, a fiatalabbak kötött kabátot viseltek. Ékszerként fülbevalót, ritkábban gyűrűt és nyakláncot hordtak. Az állatokkal a településen kíméletesen bántak, gondozták őket, a lovakat nem terhelték túl, még a csökönyös lovakkal is szépen bántak „míg a türelmük el nem fogy". A kérdőíves felmérésben a település cigány lakosságát is összeírták. 1932- ben nyolc család 26 tagja élt Tordason, az 1880-as felmérés viszont még csak egy családot regisztrált. A római katolikus cigány családok közül egy házaspár élt csupán törvényes házasságban, a többiek házasságon kívül éltek együtt. A férfiak főleg üstfoltozással, lókupeckedéssel foglalkoztak, a nők koldultak, vagy kártyát vetettek. A családok rendkívül nyomorúságos körülmények között a település keleti részén, sárkunyhókban laktak. Bútorzatuk nem volt, az év nagy részében kóboroltak, gyerekeik nem jártak iskolába. A mai ember számára már egy érdekes megjegyzés is szerepel a felmérésben, eszerint a tordasi cigány lakosok „törzskönyvezve", azaz regisztrálva voltak.274 A település a lehetőségeihez mérten gondoskodott a szegénysorban lévő lakosokról, a két közsegélyre szoruló ellátottat saját otthonában gondozták. Szegényház a településen nem létezett, jótékony célokra 1927-ben 150 pengőt fordítottak községi szinten. A településen állandó orvos nem praktizált, a martonvásári körorvos szombatonként, azaz hetente egy alkalommal rendelt a településen. Tekintve, hogy rendelővel a település nem rendelkezett, az orvos a beteget otthonában kereste fel. A körorvos fizetéséhez Tordas az adóalap arányában járult hozzá, az úgynevezett fuvarköltséget (útiköltséget) pedig az orvossal átalányban számolták el és a település Martonvásárnak fizette ki. Egy úgynevezett járványkórház üzemelt a faluban, amely nem volt más, mint egy járványos megbetegedésben szenvedők elkülönítésére szolgáló épület. A két ággyal felszerelt igen romos állapotban lévő ház nem bonyolított nagy forgalmat, 1927-ben például egyszer sem került sor a használatára. A rendkívül rossz - már-már életveszélyes - állapotban lévő járvány274. Uo. 121
