Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Vitek Gábor: Előszó
A két világháború közötti korszak jeles historikusa, vallás- és közoktatás- ügyi miniszter (1932-1938 és 1939-1942 között két ízben),3 Hóman Bálint (1885-1951) a történettudomány célkitűzéseiről, eredendő feladatairól, a forráskutatás- és bírálat szükségességéről, a történettudósok tevékenységéről a következőket vetette papírra közel három emberöltővel ezelőtt: „ A történet- tudomány célja a kultúra szempontjából jelentős emberi tevékenységekben, illetőleg életnyilvánulásokban tapasztalható fejlődés megismerése; vizsgálatának tárgya tehát elmúlt események és jelenségek sorozata. [...] A múlt eseményeit és jelenségeit töredékes maradványaikból és többé-kevésbé szubjektív leírásokból, esetlegesen korunkra jutott történeti forrásokból kell rekonstruálnunk. A történeti forrásanyag töredékessége, hézagossága, szubjektív természete s a történelem tárgyához való közvetett viszonya teszi szükségessé rendszeres és teljességre törekvő összegyűjtését s az összegyűjtött anyag megbízhatóságának vizsgálatát. A forrásanyag e sajátosságaiból következik, hogy az eredményes történelmi vizsgálódás legfontosabb módszertani előfeltétele a rendszeres forráskutatás és forráskritika." Majd alább rámutatott: „A történetírói önállóságnak és kritikának legmagasabb foka, midőn az író a forrásul használt mű elbeszélését helyenként saját magyarázó következtetéseivel igyekszik világosabbá tenni s a kölcsönzött szövegrészeket stilárisan módosítva,új irodalmi formába önti"-4 Gyakorta megfogalmazódott, s napjainkban is szavakba (vagy éppen írásba) foglalt kívánalom, hogy aki felelősséggel és cselekvőén óhajt a ma dolgaiban jelen lenni, s ez által a jövendő formálásában is részt vállalni, annak rendszeresen és folyamatosan szükséges törekednie arra, hogy a múltról minél helytállóbb és gazdagabb információval rendelkezzék. Nem véletlen, hogy már az antik római társadalom is a történelmet az élet tanítómesterének tekintette (Historia est magistra vitae). Mi pedig manapság már történelmi tapasztalataink birtokában pontosan tudjuk, hogy hagyományaink őrzése, ápolása, a tárgyi és szellemi történeti emlékek értelmezése és közrebocsátása nem csupán históriánkra vonatkozó ismereteinket gazdagítja, hanem a honismeret és a hely- történet lelki-érzelmi hatása révén hazaszeretetünket, a szűkebb pátriához való kötődésünket is erősíti. Ezért hiszünk abban, hogy az ebben a településtörténeti monográfiában közreadott történeti kútfők, az azokat valóban „világosabbá" tévő; elemző és értékelő magyarázatok ezt az általános célunkat szolgálják. Székesfehérvár, 2014. Kisasszony hava Szerkesztő 3 Bölöny, 1992. 309. p. 4 Hóman, 1925.1-2. p. 10
