Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Egy település újjászületése
Kisapostag története Az 1898-ban az iskolához kerülő Szurma József kántortanító javadalmazását is ismerjük. Éves fizetése 112 forintot tett ki, amelyhez egyéb juttatások is társultak. Az evangélikus egyház földjeiből tíz katasztrális hold szántót müveltethetett meg, a munkálatok fedezésére az egyház pénztárából évente húsz forint juttatásban részesült. A földeken kívül évi ötven véka rozs vagy kétszeres is járt neki, valamint az iskola negyed holdas kertjét is művelhette. Az egyház legelőin egy szarvas- marha, két sertés és húsz liba után nem kellett fííbért fizetnie. Az iskolában tanuló evangélikus gyerekek évente ötven krajcár tandíjat fizettek, a más felekezetűek egy forintot. További jövedelme származott a temetésekből, kistemetésért ötven krajcárt, míg nagytemetésért egy forintot kapott.49 Hasonló javadalmazást kapott Szurma József utóda, az 1915-ben munkába álló Thomesz Lajos is. Szurma József a jövedelmével nem elégedett meg, ezért államsegélyért folyamodott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1899-től kezdve évente 117 forint államsegélyben részesítette.50 Erre azért volt szükség, mert az 1893. évi XXVI. törvény értelmében az éves tanítói fizetés a juttatásokkal együtt háromszáz forint alatt nem lehetett. A dualizmus kori tanulói létszámra vonatkozóan a források arra utalnak, hogy 1897-ben 55-en jártak az evangélikus iskolába.51 Római katolikus iskola 1930 előtt még bizonyosan nem létesült. A katolikus gyerekek az evangélikus iskolában tanultak, vagy átjártak valamelyik szomszédos település katolikus iskolájába. A műveltségi szint emelésének céljával alakult meg Kisapostagon 1897-ben a polgári olvasókör. Az alapszabályában foglaltak szerint az egyesület célja: „hírlapok s jó könyvek olvasása, társalgás által szellemi élvezet és művelődés elősegítése. ” A kisapostagi katolikusok 1898-ban külön olvasókört alapítottak, céljuk a község területén élő katolikusok szellemi, társadalmi és anyagi érdekeinek előmozdítása, az erkölcs és a vallásos öntudat ébren tartása.52 A dualizmus kori országgyűlési választásokat az 1874. évi XXIII. törvény szabályozta, a választójog a kis- és nagyközségek esetében a földtulajdonon alapult, választhatott az a 20. életévét betöltő polgár, akinek a birtokában legalább egynegyed úrbéri teleknek (mintegy nyolc katasztrális hold) megfelelő földbirtok volt. Választójoggal rendelkezett továbbá az, aki évi 105 forint feletti jövedelem után fizetett adót, vagy a tulajdonában lévő ház értéke miatt házadó terhelte. Az értelmiségi állást betöltők vagyoni helyzetüktől függetlenül választójogot kaptak. Kisapostagot a Rácalmási választókerületbe sorolták be. Választói névjegyzék először 1876-ból maradt fenn, ekkor a kisközségben 22 választójoggal rendelkező személyt írtak össze. A választók közül húszán a föld után, míg egy lakos a háza után kapott szavazati jogot. Az értelmiséget Jurányi Miklós tanító képviselte. (Kisapostag 1877. évi választói névjegyzékét lásd a Függelék Ill-ban.) A népesség gyarapodásával együtt a választójoggal rendelkezők száma is emelkedett: 62
