Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)

Bödő István: Egy település újjászületése

Egy település újjászületése

Jfg.fiiíi/. ecr. is&ola.

1898-ban 64, 1910-ben 87, 1920-ban pedig 277 fő rendelkezett ilyen joggal.53 Utóbbi két adat közötti különbség oka, hogy az 1919. évi 5985. számú miniszter- elnöki rendelet értelmében választójogot kapott minden 24. életévét betöltő férfi és nő, ha legalább hat éve magyar állampolgár és fél éve ugyanabban a községben élt, vagy ott lakóházzal rendelkezett. Nők esetében az ími-olvasni tudást is feltételül szabták. Nem szavazhattak a fegyveres erők szolgálatban álló tagjai mellett a közsegélyből élők sem.

Kisapostag dualizmus-kori gazdaságát tekintve végig a mezőgazdaság volt a meghatározó. A lakosság kilencven százaléka még 1910-ben is ebben az ágazatban dolgozott. Kisapostagon a határ 1864. évi megváltása után nem alakult ki nagybirtok, a földeken paraszti kisgazdaságok működtek. A gazdák közül tíz katasztrális hold feletti birtokkal 33, az alattival hetven fő rendelkezett, utóbbiak közül többen napszámosként is kénytelenek voltak dolgozni.54 Részletes adatok az állattenyésztéssel kapcsolatban maradtak fenn. Szarvasmarhából az 1895-ben 161 darabos állományt 1911 -re 207-re sikerült felemelni. Fajtaváltás is megfigyelhető, hiszen 1895-ben az állomány háromnegyede hagyományos magyar fajta (szürkemarha), addig 1911-ben az összes állat csupán egynegyedét tették ki. A sertéstenyésztésben ekkor még nem kezdődött meg a fajtaváltás, a teljes állományt zsírsertések (mangalica) alkották, viszont az 1895. évi 175 darabról 1911 -re 479-re gyarapodott az állatok száma. A lovak száma mintegy egyharmaddal emelkedett: 1895-ben 114, 1911-ben 161 darab.55 Az állattenyésztéssel kapcsolatban elmondható, hogy a kisapostagiak saját igényeik kielégítésére tartották őket.

Az EVANGÉLIKUS ISKOLA

63