Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Egy település újjászületése
Kisapostag története A település Duna menti fekvését kihasználva kikötőt jelölt ki. Az erre vonatkozó szabályzatot 1890-ben fogadta el a képviselő-testület. A rendelet részletesen szabályozta a kikötő használatát és a fizetendő díjakat.23 A közsegélyezésre vonatkozó szabályrendeletet 1900-ban fogadta el a képviselő-testület. A közsegélyezésre fordítandó összeget az elöljáróság az éves költség- vetésben különítette el. A jogosultságot, valamint a segélyezés idejét az elöljáróság határozta meg, a tartási és gondozási díjakat havi részletekben fizették.24 Kisapostag ezeken felül rendelkezett még a marhalevelek kezelésére (1902) és a húsvizsgálatra (1913) vonatkozó szabályrendelettel is. Utóbbi szabályozta a minőség mellett a vágóhelyek működését, a hús szállításának és kimérésének módját. Kisapostag kisközségi státuszának 1872. évben történő elnyerése után betagozódott Fejér vármegye települései közé. Közigazgatásilag a baracsi körjegyzőséghez tartozott, ennek ellenére a dunaegyházai jegyző bizonyos jogköröket látott el a kisközségben. A település ellentmondásos helyzetére Heinrich Lajos tiszti főügyész hívta fel a figyelmet és vizsgálatot indított az ügyben. Heinrich Lajos szerint Fejér vármegye egyetlen területrésze sem tartozhat más vármegyebeli településhez, ennek költségeihez hozzájárulni nem köteles. Amennyiben a kisapostagiak Dunaegyházának is fizettek adót, akkor ez a helyzet változtatást igényel. A tiszti főügyész a Kisapostagi Társaság után is érdeklődött; kikből állt, milyen célból alapították, a telekkönyvben a nevén feltüntetett 112 hold földet ki kezelte, annak jövedelmét mire fordították? A bemutatott képviselő-testületi határozatot a tiszti főügyész úgy értelmezte, hogy a Kisapostagi Társaság azonos a kisapostagi birtokos közösséggel, „ mintha ezen társaság bizonyos jogokat szerzett volna, amely jogok tárgyábani sérelmet a községi képviselő-testület, mint községi közönséget érintő sérelmet emleget ”.25 A tiszti főügyész bekérette az akkor még létező 1864. évi úrbéri egyezség dokumentumát, annak áttanulmányozása után megállapította, hogy a Kisapostagot és Dunaegyházát képező földterület azelőtt „ egy úri hatóság alatt állott úrbéri községet képeztek, mely az említett egyezségben is felsorolt községi birtok és javadalmak tulajdonosa volt”. Véleménye szerint a szétváláskor a két település pénzügyeit is teljesen külön kellett volna választani, ezért Fejér vármegyének az ügy végleges rendezése érdekében a belügyminiszterhez kell fordulnia.26 Kisapostag község kérésére az Adonyi járási főszolgabíró az ügyben helyszíni vizsgálatot rendelt el. A középpontban a Kisapostagi Társaság eredete, tevékenysége és az általuk használt föld állt. Megállapította, hogy a társaságot az 1863-ban megalakult Magyar Földhitelintézet közvetítésével 1865. november 20-án Dunaegyházán alapították akkor még helybeli, de kisapostagi földbirtokkal rendelkező lakosok. A földhitelintézet részvétele a folyamatban azt jelzi, hogy az 1864. évi váltságot a birtokosok egy része hitel segítségével tudta csak kifizetni, így ezek a gazdák alkották a társaság tagságát. A társa56
