Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Kisapostag évszázadai
Kisapostag évszázadai A levélben szereplő kérések teljesítésével kapcsolatban nem maradt fenn adat, a következő ismert szerződést 1812-ben kötötték meg. Ebben kiemelték azt a tényt, hogy Kisapostagért és a hozzá tartozó regálékért jobb ajánlatokat is kaptak, mint amennyit az egyházaiak fizettek, ennek ellenére a szerződést 1818-ig meghosz- szabbították. A pusztáért évente háromezer konvencionális ezüstforintot, az egyéb jövedelmekért ezer forintot kellett fizetni. Felhívták a jobbágyok figyelmét arra, hogy nem fontos ezüstben fizetni, hanem megfelel az ekkor már használatos papírpénz is, azonban egy hónappal a fizetés időpontja előtt tudatni kell ezt a tényt az uraságokkal, hogy értékét az ezüsthöz viszonyíthassák. A szerződés többi pontja megegyezik az 1799. évivel. A contractust a földbirtokosok továbbra is közösen kötötték meg, Rudnyánszky bárót Turóczy József „ személyviselő ”, gróf Festetics Györgyöt Matkovics Sándor vicefiscális, báró Nagy Ferencnét tiszttartója, Moór Ferenc képviselte. Egyházáról a bíró, Legéndi János és az esküdtek - Szabados Pál, Ivanits György, Filip János, Sztruhár Márton - jelent meg.59 A contractust 1817-ben újabb hat évre, 1824-ig megújították, az évente fizetendő összeg 5200 forintra emelkedett, valamint eltörölték a szállásépítési tilalmat. A szerződést hitelesítő földbirtokosok növekvő számából következtetni lehet a nemesi birtokok aprózódására: Cseh László, Komiss Pál, Csík Imre, báró Rudnyánszky József, Ignác, Pál és Franciska, báró Nagy Ferencné, a Festeticseket a tiszttartó képviselte. Az egyházaiak közül Szurma János bíró mellett Sztruhár Márton, Ivanics György, Kakas Pál, Váczi Adám és Tóth Pál esküdtek jelentek meg.60 Részletesebb képet kapunk Kisapostagról egy 1822-ben készített leírásban. Ekkor Magyar Imre a szalkszentmártoni Festetics-uradalom intézője a helyi jobbágyokkal lefojtatott úrbéri per következtében felmérte az uraság környékbeli javait, így a kisapostagi birtokrészt is. „A Kiss Após tagi puszta fekszik túl a Dunán, Fehér vármegyében a Duna mellett. Éjszakról Pentelével határos, a többi éghajlatokra nézve pedig a Baratsi pusztával környül vagyon véve. Ezen pusztát is az egyháziak bírják árendában és nékiek mintegy elkerülhetetlen szükséges, mert más éllő földjök nintsen. Számos szállásokat és lakó házakat építettek ezen pusztában és mintegy ujj coloniát itt számlálnak, azomba az árendális esztendőknek eltölte után, melly hasonlóképpen 824-ik esztendőben lészen, a compossessoroknak [társbirtokos] szabad dispositiojok [hatáskör] alá vissza esik. A pusztának térségét a dirigens tudja, lehet mintegy 1000, usque 1200 hold, hanem földjének qualitása minden tekintetre nézve lső classist érdemel. ” A pentelei birtokrész leírásából kitűnik, hogy Festetics György a kisapostagi, dunaegyházai birtokrészért cserébe átengedte a baracsi és pentelei birtokainak egy részét a Rosty családnak némi pénzbeli ellentételezés ellenében.61 A leírás megerősíti, hogy a kiváló minőségű földekkel rendelkező pusztán az egyházaiak szállásokat, sőt lakóházakat emeltek. Ezekben az épületekben vélhetően csak ideiglenesen, a munkaidény alatt tartózkodtak, de eközben is gyakran ingáztak lakóhelyük és 39
