Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Kisapostag évszázadai
Kisapostag évszázadai Az egyházai jobbágyok Kisapostagért fizetett árendája, 1777 (MNL Pest Megyei Levéltára) kodtak örökösen elkötelezni magukat.48 A kéréssel kapcsolatban a helytartótanács 1781. július 26-án kiadott dokumentuma szerint a szerződés megkötésekor nem engedhető meg Kisapostag és regálé jövedelmeinek más bérlőknek történő haszonbérbe adása, mert az Egyháza helység fennállását és az adóalapot is veszélyeztetné. Az 1775. május 22-i végzés értelmében, a szerződés megszerkesztésében a vármegye részvételét sürgették, ugyanis fennállt a gyanú, hogy a magyarul nem tudó vagy rosszul beszélő jobbágyoknak nem magyarázták el a hatályos rendelkezéseket. A jobbágyok félelme valóra vált, amikor a földesúr 1783-ban nem volt hajlandó nekik haszonbérbe adni a révet, így azok nem tudták kisapostagi földjeiket megközelíteni. Az akadályok miatt a gazdálkodók a haszonbérleti szerződés megújításától vonakodtak. A helytartótanács 1784-ben közbelépett, mivel úrbéres földről van szó, ezért a földesúr köteles ugyanolyan értékű földet kijelölni a kisapostagi helyett a Duna bal partján. A földbirtokosok és az egyházai jobbágyok szabad egyezségét egy 1785. február 17-én kelt rendelet szerint fel kell terjeszteni jóváhagyás véget a helytartótanácshoz.49 A szerződést végül 1785. május 6-án kötötték meg, hatálya végül hét esztendőre szólt. A kisapostagi puszta használatáért évente kilencszáz rajnai forintot kellett a jobbágyoknak fizetni, akik a baracsi allódium földjeit is kötelesek voltak megművelni, rétjeit lekaszálni és begyűjteni. Megerősítik a korábbi contractusokban 35
