Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Kisapostag évszázadai
Kisapostag évszázadai Daróczy Katalin szerződése az egyházai jobbágyokkal, 1741. április 21. (MNL Pest Megyei Levéltára) Egyházára. A településen évente kellett bíróválasztást tartani az uradalmi tiszt jelenlétében, aki az eredményt befolyásolta. Az éves közjövedelmeket a bíró és az esküdtek szintén a tisztnek számolták el. A contractust a Rudnyánszkyak tétényi birtokán kötötték meg, a jelen lévő nemesek közül Rudnyánszky József mellett Daróczy Rozália és egy bizonyos Nicolotti kapitány neve olvasható. Az 1763. évi megújítást, amely megegyezik az előző szerződés feltételeivel, báró Száraz Tamás látta el kézjegyével.42 Az 1767-ben megkötött szerződésben a bérlet összegét lecsökkentették kétezer rajnai forintra, ennek oka a „ mostani esztendőknek nagy mostohasága ”. A szöveg többi része mindenben megegyezik a korábbiakkal, Rudnyánszky József és Daróczy Rozália előtt három egyházai jobbágy; Vida Márton, Albert István és Sághi György jelent meg hitelesíteni Tétényben.43 Változás történt az 1770. évi szerződésben, ekkor a puszták közül már csak Kisapostagot említik, amelyhez a rév és a „hasznos korcsma ’’ is tartozott. A puszta földjét, a rév és a kocsma jövedelmét évi ezer forint árendában állapították meg (ezt az összeget erősíti meg az 1774-1775-ös dicális összeírás is), amit a szokásoknak megfelelően két részletben kellett megfizetni, továbbá 150 icce vajat, háromszáz csirkét és ezer tojást tartoztak adni. Új elem a szerződésben a jobbágyok robotkötelezettsége, e szerint az igavonó marhával rendelkező gazdák évi 25, a többieknek negyven nap kézi robottal kellett szolgálniuk az urasági földeken, a zsellérek évi húsz nap robotot voltak kötelesek teljesíteni.44 Az 1770. évi haszonbérleti szerződés az ugyanebben az évben elkészített egyházai urbárium hatására íródott, amelyben egységesítették és maximálták az úrbéres jobbágyság kötelezettségeit. Egyházát allodiális jellege ellenére mérték fel, amely ténynek később még jelentősége lesz. Az összeírtak közül mindenki zsellér jogállásúnak számított, vagyis nem rendelkezett 33
