Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István, Czetz Balázs, Dakó Péter: Kisapostag, a „hídfalu”
Kjsapostag története A limesút és a burgusok mellett a mérföldkövek is a római jelenlét máig fennmaradt emlékei Kisapostag határában. A település északi határában Szurma István földjéről került elő az 1930-as évek elején egy római mérföldkő. A III. Gordiánus császár idejében állított, három darabra tört, eredetileg 253 centiméter hosszú követ feltehetően 238 körül állították az útjavítása alkalmából.27 A feliratból kiderül, hogy ez a kő eredetileg 51 mérföld (egy római mérföld 1482 méter) távolságban állt Aquin- cumtól. A szakirodalom az 1931-ben Nagyvenyimtől nyugatra előkerült mérföldkő - amelyet Traianus Decius idején 249-ben állíthattak - eredeti helyét is Kisapostagtól északra határozza meg. A kövön lévő Aquincumtól mért távolság (51 római mérföld) ugyanis nem felel meg a kő megtalálási helyének és a közelben valószínűleg nem futott limesút, ezért feltételezhető, hogy ez a mérföldkő csak utólag került megtalálási helyére.28 Ennek ellentmondani látszik, hogy a legújabb műholdfelvételeken látható egy út nyomvonala, amely ennek a kőnek az előkerülési helye mellett halad el, így könnyen előfordulhat, hogy a kő mégis eredeti helyén került elő. Ez az út a limesútról leágazó és a belső területek irányába haladó út lehetett, amelynek mentén állították fel ezt a mérföldkövet.29 A kérdés eldöntése még várat magára, azonban az bizonyos, hogy Kisapostag határában elhaladó limesút, az őrtornyok láncolata, máig fennmaradt emlékei a Római Birodalom dicsőségének. Ennek a történelmileg is fontos védvonalnak a feltárása, megőrzése, bemutatása közös cél, amelyet a napjainkban zajló világörökséggé nyilvánítási folyamat is szolgál. Az írott forrásokban Kisapostagra vonatkozó első ismert utalás Apostag alakban 1469-re, I. (Hunyadi) Mátyás király (1458-1490) uralkodása idejére tehető. A korábbi említések inkább a Duna bal partján fekvő Apostag helységgel kapcsolhatóak össze. A település a török hódoltság alatt elpusztult, a 19. század közepéig pusztaként szerepelt a dokumentumokban. A mai Kisapostag elnevezés a török kiűzése után tűnik fel a forrásokban. A helység földesura a 16-17. században a Paksyak voltak, majd a család kihalása után a birtok örököseik között oszlott meg. Kisapostag haszonbérlői 1734-től a dunaegyházai jobbágyok voltak, akiknek 1864-ben sikerült megvásárolniuk a pusztát, így megteremtették a lehetőségét egy új település létrehozására. Kisapostag a baracsi körjegyzőség tagjaként 1872-ben kisközségi jogállással tért vissza Fejér vármegye települései közé. A község jelenlegi címerét Fabó Tibor tervezte 1997-ben, amelyet Kisapostag Községi Önkormányzat Képviselő-testülete 11/1997. (XI. 1.) számú rendeletében fogadott el.30 A címer leírása szerint a negyedelt csücskös talpú címerpajzs 1. és 4. mezeje kék, a 2. és a 3. mező vörös színű. Az 1. mezőben I. (Hunyadi) Mátyás király dénárjának hátlapján lévő nyitott koronán álló kettőskereszt látható. A község első, ismert, okleveles említése 1469-ből származik: a pentelei plébános dénárban szedte az egyházi tizedet a faluban. Mátyás dénárjának sajátos nyitott koronájának álló keresztje így jelképe lett az oklevélben foglaltaknak. Ugyanakkor jelképezi az államiságot és a kor szellemiségét is. 16
