Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Főúri nemzetségek címerei alatt (Vitek Gábor)

Táncsics Mihály urasági palotában élhetett, cifra zsinóros ruhában járhatott; s nem kellvén dolgoznia olybá tartottam, mintha ő is uraság volt volna. Csurgón a lakosok nagy része református. A többek közt egy hozzánk közellakó református asszonynak fonalát szővén míg az munkában volt majd maga, majd meg időske hajadona hozott valamiféle ennivalót azért, hogy ha csak jó vásznat szőjek nekik: és én alig mertem eleinte azt csak meg is ízlelni, csak azért, mivel reformátusok voltak; azt hittem, hogy az által bűnt követek el. A bodajki kálváriás szent hegy tövében lakván, rendkívül boldognak éreztem magam, csak az zavarta némileg boldogságomat, hogy sem a bodajki, sem a csurgói kálvinisták nem térnek a katholikus vallásra. Kifogyván a munkábul, Acsteszérre visszatértem." Az 1828. esztendei összeírás már arról tanúskodott, hogy a jobbágyok által használt 704 magyar hold szántóföld és kaszáló, a 352 kaszás rétföld, valamint közel 26 magyar hold szőlő területének az 1768. évi urbáriumhoz viszonyított - összességében - csökkenésével párhuzamosan az adózók száma 492 főre növekedett. (Egy adófizetőre közel másfél magyar hold földterület használata jutott.) Emlékezzünk, 1768-ban csupán 98 adózásra kötelezettet rögzítettek. Jellemzően már a háromnyomásos gazdálkodás terjedt el, így a 37 jobbágytelket véve alapul a mintegy 704 magyar holdnyi szántóterület lényegesen kevesebb, mint 1768-ban. 119 jobbágy, ötven házas és 43 más házában lakó zsellér mellett 21 iparost; hat molnárt (négy működő malomban), két asztalos-, három kovács-, hét takács és egy-egy csizmadia-, kerékgyártó- illetve szabómestert ír-