Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Főúri nemzetségek címerei alatt (Vitek Gábor)

tak össze 174 lakóházban. Ludovicus Nagy ugyanezen esztendőből származó adatai szerint a lakosság 1522 főt számlált, közülük 1013 a protestánsok, 498 a római katolikusok száma. 1830-ban az 1667 csurgói lakosból 807 református, 618 római katolikus, 221 evangélikus, 21 pedig izraelita felekezetű. Igar ugyanebben az esztendőben 36, 1838-ban 74 lelket számlált. A természeti katasztrófák Csurgót sem kerülték el. A 216 áldozatot követelő, 1711. évi pestisjárványról már tettünk említést. 1831-ben koleravész pusztított; november 5-én az egyébként zsúfolt református iskolát - összesen három, egészségesnek nem mondható fiúgyermek kivételével - csaknem elnéptelenedve találták az egyházmegyei látogatók, s a tanítást nem is tudták minősíteni. Szervezett egészségügyi-szociális ellátás hiányában a bábákat, árvaügyeket, halottkémeket, a temetések rendjét és a sírhelyek egészségügyi szabályok szerinti kijelölését a református egyház presbitériuma felügyelte. A gyámügyek intézését a földesúr 1835-ben saját kezelésbe vette, ám 1842-ben már arról tudósítanak a források, hogy az uradalmi ügyvéd látja el ezen teendőket. Ekkor ugyanis a presbitérium panaszolta, hogy rendezetlenül és hiányosan szolgáltatja ki a kamatjövedelmeket és a járandóságokat. Az 1814. évi egyházlátogatás alkalmával a vizitáció a temetőkertet hiányosnak találta - „csak imígy-amúgy van bekerítve" - s rendbehozatalát sürgette. Az elégtelen temetkezési körülményeket úgy tűnik sikerült rendezni, azonban a presbitérium 21 esztendővel későbbi jelentése szerint helyszűke miatt új temetőrész kialakítására lett volna szükség. A Dunántúli Református Egyházkerület ajánlása alapján a földesúr részére kellett tolmácsolni az igényeket. Károlyi György gróf azonban nem sietett a reformátusság megsegítésére, s 1837re a probléma orvoslása sürgős beavatkozást igényelt. Az egyházkerületi jelentés szerint: „a temető annyira betelvén, hogy szinte minden alkalommal holt tetemeket ásnak fel". A „méltóságos uraság" az újabb folyamodványt viszont azzal ütötte el, hogy a prédikátor kukoricaföldjéből hasítsanak maguknak temetőhely kialakítására alkalmas földterületet. 1835-ben 44 egész telken 119 jobbágyot (egy egész-, 52 fél-, 66 negyedtelkes) 44 házas és tizenhárom más házában élő zsellért, valamint tizenkét szabadost (két fél- és hét negyedtelkes, továbbá három házas zsellér) és negyven mesterembert rögzítettek az összeírok 259 lakóházban. Csurgón és Igarpusztán 957 holdat tett ki a majorsági szántóterület, 43 holdat a burgonya- és káposztaföld. A jobbágyok kezelésében lévő közel 147 holdnyi szántót a csurgóiak a magyaralmási úrbéresekkel felesben művelték. A 707 holdnyi majorsági rét mellett tizenkét hold szőlőültetvényt és 1028 hold kiterjedésű erdőséget (a „Várhegyen" és az „Eresztvényen") mértek fel a határban. A jobbágyok ezekben az erdőkben legeltethettek s gyűjthettek tüzelőt. Ez az első kimutatás Csurgón, amely részletekbe menően taglalja a faluból nyerhető regáléjövedelmeket, s ezáltal megrajzolható infrastrukturális felépítése is: mészárszék és