Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Függelék (Dakó Péter - Vitek Gábor)

és ünnepnapokon fontos tisztsége volt nálunk. Ha részeg ember tévedt be a kocsmánkba, annak édesapám - bármennyire kívánta, követelte - semmit nem adott: - Menjen más kocsmába! Itt csak csendes emberek maradhatnak! Ugyanúgy elküldte azokat is, akik nálunk részegségig kortyolgattak. Ha nem hallgattak a szóra, hangosan követelőzni kezdtek, [akkor] lépett akcióba Pipaszáros Varga. Először szép szóval próbálta kicsalni, kitessékelni az ilye­neket. Ha ez nem sikerült, belékarolva igyekezett kivezetni. Ha erőszakosko­dott, kiabált, kidobta és odaállt az ajtó elé, nehogy vissza tudjon jönni. Nem volt felfogadott alkalmazott, pénzbeli fizetést sem kapott, hanem minden ilyen munkáért (mert munka volt az, sokszor nem is könnyű, itt-ott veszélyes munka) 1/2-1/2 deci pálinkát. Nagyon megelégedett ezzel, mert egyébként nem lett volna miből innia, apám pedig így megszabadult a nem kívánatos vendégektől. Én az elülső asztalnál ülőknél hallgattam a beszélgetést és csak akkor kel­tem fel, ha valaki jött, és ő, vagy az asztalnál ülők kértek valamit. Egyszerre csak a házunk előtt dobolni kezdett a kisbíró. Mindnyájan kimen­tünk a kocsmaajtó elé. A gyerekek abbahagyták a csúszkálást, odaszaladtak a doboló mellé, a szomszédok kiálltak a kiskapuba. Rövid dobolás után a kis­bíró szűrének bekötözött végű ujjába dugta a dobverőket, elővette a cédulát, és olvasni kezdte hangosan, hogy messze hallatszék: - Közhírré tétetik! Először! A községi páskom, a kábosztáskert meg a köz­ség hegynekjáródülőbeli födje a legtöbbet ígérőnek árendába adatik. Aki ki akarja vennyi, legyen a most gyüvő kedden reggé' 8 órakor a községházán. Másodszor! Az uradalmi jégveremhö' a jégvágás akastélbeli tavon hónapután megkezdődik. Aki ott dógoznyi akar, iratkozzék föl hónap a kosztolánosná'. Harmadszor! A Vízköröszt utáni csötörtöki móri vásáron, mer' a környéken száj- és körömfájás van, a marhavásár nem lesz megtartva. Negyedszer! Aki a porcióját még eddig nem füzetté be, a gyüvő héten már azér' is befizesse, mer' különben megbüntetik! Most pedig békességes, jó újesztendőt kívánok mindnyájuknak, mind közönségesen. Kiszedte a dobverőket a szűr ujjából, párat - befejezésül - a dobra vert, új­ra visszatette a verőket a szűr ujjába, azután ugrálva, meg kezeit dörgölve (na­gyon hideg volt) ment tovább, hogy a szokott helyeken doboljon. A kiskapuk­ba, házak elé jöttek visszamentek a házakba, mi a kocsmába, a gyerekek foly­tatták a csúszkálást. Amikor már félhomály volt a szobában, édesapám meggyújtotta a függő petróleumlámpát, szokása szerint (milyen szép szokása volt) köszönéssel: - Jó estét kívánok! Az asztaloknál ülők visszaköszöntek: - Adjon Isten jó estét!

Next

/
Thumbnails
Contents