Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Függelék (Dakó Péter - Vitek Gábor)

7 órakor édesapám bezárta a boltot és leült mellénk, az elülső asztalhoz. Grünfeld Kóbiról [Jakab] folyt a szó. Azt mondta - kérdően - Varga Lajos: - Hogy van az, hogy Kóbinak mindig szebb és jobb a termése, mint a grófnak? - Megmondom én! - válaszolt Nagy Imre. - Azér', mer' a grófok nem törődnek avva', mi történik a fődjeiken. Csak uraskodnak, itthun alig vannak, Pestre, me' külfődre járnok, vadásznak, mulatnak, a gazdálkodásho' legtöbbje nem is ért, vagy ha némelik értene is, nem szól bele, hanem mindent a tiszttartóra, jószágigazgatóra hagy, aki inkább azt nízi, hun csurran neki több. A Kóbi nem jár seháse, csak a birtokaira, nem kő neki neki se' tiszttartó, se' jószágigazgató, ölég neki az ispán, az egyik birtokán Számi, a másikon Géza. U maga rendőközik, mit, mikor, hugyan tegyenek, maga níz utáno, úgy lett-e, ahugyan ű rendűte! - Nem csak az! - egészíti ki Horváth Imre. - Hanem megaggya a fődnek, ami dukál. Üdejibe szántott, ölégséges jó érett trágyát hordat rá, a keverőszántássa' se késik, de nem siet az aratássá' se, kivárgya, míg a gabona jól beérik. A grófok jószágigazgatói, tiszttartói ráérnek, azt se igen nízik, hogy a béresgazda mit, mikor, hugyan csinyál, sokszor késnek a vetéssé' is, de mer' a gazdájuk sürgeti a pízt, hamarabb kezdik az aratást. így aztán nem olyan szép a termés, meg kevesebb is. - De még tán másér' is jobb a Kóbié, meg több - teszi hozzá Kiss György János. - A sógorbátyám, aki Kóbiná' béresgazda, beszéte, hogy tavai úta Kóbi valami szürkésfehér port szórat a fődekre. Nem tuggya igazábó', meg ű maga se, hogy mi lehet, mer' nem mondták neki. Csak a Kóbi hozatott egy bagonnyit, aztán elrendűte, hogy mellik parcellába mennyit szórassak. - Megmondom én - vetem közbe. - Műtrágya! - Má' tuggya ifiúr, ha az is, nékem héjába mongyák, hogy a' jobb, mer' az igazi, érett marhatrágyáná'jobb nincs, nem is lehet! Megszakadt a beszélgetés, mert kintről éktelen nagy ostorpattogtatás, tülkök és egy trombita zaja hallatszott. - Na, ezeket is eszi a fene! - mondja Domsits György. - A pásztorok újesztendőt köszöntenek. Percekig tartó hangverseny után betódulnak a köszöntők; 2 tehénpásztor, 2 kanász és a bojtárok. Lerázzák a sapkájukra és szűrükre hullott havat, előrelép közülük a legidősebb, édesapámmal szembe, és mondja is: Karácsont követi Szilveszternek naptya, Másnap virradóra az újév gyün sorra. Ha vót baj, meg bánat az eddigi évekbe ', Felejtsék el mindet, igaz reménségbe. Légyen e családnak csak örömbe ' része, Jóba ', vígasságba ' még igen sok éve.