Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Két világégés között (Erdős Ferenc)

Változásra került sor a község közigazgatásában, külterületi lakott helyként a nagyközséghez csatolták Rákhegy hegyközséget. A megyei törvényhatósági bizottság határozatával szemben Fehérvárcsurgó vezetői fenntartásaiknak adtak hangot: „Rákhegy hegyközségbe, minden engedély nélkül, az utóbbi időkben oly nagy számban telepedtek le az idegenek, hogy átcsatolás esetén azok átvétele községünkre beláthatatlan nagy megterhelést jelentene." A közigazgatási bizottsághoz eljuttatott véleményükben erkölcsi, magatartási szempontokat is felsorakoztattak az egyesítés ellen. Arra utaltak, hogy a nagyközség lakói eddig is rossz viszonyban éltek a rákhegyiekkel, ezután is örökös viszály lenne köztük. A hegyközség anyagi terheit nem vehetik át, alakuljon a hegyközség kisközséggé, és úgy csatlakozzék a községhez, hogy csak a jegyző személye lenne közös. Az ellenállás nem vezetett eredményre, 1921 szeptemberétől Rákhegy Fehérvárcsurgó nagyközség része lett. A képviselő-testület nem maradt adósa a csatlakozóknak, az októberi közgyűlésen meghatározták, hogy a rákhegyi lakosok csak abban az esetben részesülhetnek a község jövedelmeiből, ha kataszteri holdanként kettőszáz forintot fizetnek a községi pénztárba. Az általánosságban meghatározott összeget ugyanazon a közgyűlésen pontosították; a házzal és hatszáz négyszögöl földdel rendelkezők száz koronát, a nagyobb mezőgazdasági ingatlan tulajdonosai birtokuk arányában fizettek, a nincsteleneket ötven korona hozzájárulás befizetésére kötelezték. Az őszirózsás forradalmat és a proletárdiktatúrát követő mezőgazdasági és politikai konszolidáció a földreform végrehajtásával párhuzamosan valósult meg. 1920. november 13-án fogadta el a nemzetgyűlés a földreformról szóló törvényjavaslatot. Az 1920. évi XXXVI. törvény lehetővé tette házhelyek és kishaszonbérletek juttatását az arra érdemes és gondos gazdák számára. A földreform végrehajtása 1921 tavaszán kezdődött meg, olyan feszültségek közepette, mint a gazdasági, pénzügyi válság elmélyülése és a baloldali eszmék hol nyílt, hol burkolt újjáéledése. A házhelyigénylők közül három személyt politikai okok miatt töröltek. 240 lakos földigény-jogosultságát ismerték el, részükre 5-600 kataszteri holdat tartottak kiosztandónak. Az elöljáróság azzal indokolta véleményét, hogy húsz hadirokkant van a községben, 15-en hadiözvegyek, a mezőgazdasági munkások száma eléri a százat, ötven a három holdon aluli törpebirtokos és kilencven család nem rendelkezik 15 holdat meghaladó ingatlannal. Nem tanúsított önmérsékletet az elöljáróság, amikor a községi ingatlanokat a földreform végrehajtása során akarta növelni; száz kataszteri erdőt, ugyanennyi rétet igényelt az uradalomtól, az iszkaszentgyörgyi erdőből ugyancsak száz kataszteri erdő juttatását kérelmezték. Továbbá igényt tartottak a fehérvárcsurgói határban levő két uradalmi malomra és a hozzájuk tartozó mezőgazdasági ingatlanokra is. A földreform végrehajtása során közel öt kataszteri holdat mértek ki házhelyeknek és 450 kataszteri hold szántóföldet osztottak ki. A nagyatádi Szabó István nevével egybekapcsolt földreform