Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Háború, forradalom, diktatúra (Erdős Ferenc)

vesék és munkások megbízásából tevékenykedő testület nem a helyi érdekek szószólója, hanem a központi rendeletek és utasítások végrehajtója lett. Mind nagyobb lett a szakadék a lakosság és a direktórium között. Mind szűkebb lett a támogatók tábora. A gazdatársadalom körében az uradalom átszervezése okozott riadalmat. Attól tartottak, hogy az önállóan gazdálkodó földművesek is hasonló sorsra jutnak. Csalódásuknak adtak hangot a törpebirtokosok, a napszámosok és az uradalom gazdasági munkásai is. Mindhárom réteg tagjai a meghirdetett földosztás megvalósulásától és nem a termelőszövetkezeti gazdálkodástól várták sorsuk és életkörülményük változását. Az elégedetlenség a nyári hónapokban tovább mélyült, a közellátásban minden korábbinál nagyobb hiányok mutatkoznak; a kereskedők nem biztosították az alapvető élelmiszereket és közszükségleti cikkeket. Hetekre eltűnt az üzletek polcairól a petróleum, a só, a cukor, a gyufa. A kisiparosok is elégedetlenségüknek adtak hangot, nyersanyaggal történő ellátásukat a direktórium megoldani nem tudta. Az elmondottakat pedig tetézte a felekezeti iskolák államosítása, az irgalmas nővérek megtűrt személyek lettek a hatalom helyi letéteményesei előtt, az egyháziakat ugyancsak a megtűrtek közé sorolták. Az iskolákban megtiltották a valláserkölcsi nevelést, az imákat, a felekezeti köszönést, a falakról eltávolították a feszületet. Az intézkedések a néma ellenállást tovább mélyítették. Július végén már-már Fehérvárcsurgón is nyílt ellenállásra került sor, amikor augusztus elején a forradalmi kormányzótanács lemondott.