Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Háború, forradalom, diktatúra (Erdős Ferenc)

Az első világháború katonái (1917) Megfeszített munkára, a lakosság összefogására volt szükség már 1914 nyarán és őszén, hogy az aratást és a betakarítást befejezzék. A családok kalákában dolgoztak, elsősorban a napszámból élőknél jelentett gondot a férfi munkaerő kiesése. Asszonyok, idős férfiak, felserdült gyermekek végezték apjuk, férjük helyett a munkákat, hogy a család megélhetését biztosítsák. A lakosság adakozására, karitatív tevékenységére volt szükség 1915 elejétől; mind nagyobb számban érkeztek a frontokról a hátországba a sebesültek, ellátásukat a megyei Szent György Kórház nem biztosíthatta. A könnyebb sebesültek, a lábadozók ápolására sorra alakultak a hadikórházak. Gróf Károlyi József „bőkezűsége létesített és ingyen tartott fenn 40 ágyas kórházat, amelynek forgalma 1915-ben 253 sebesült volt 9461 ápolási nappal. A mintaszerűen fölszerelt kórház ápolónői tisztségét Schick Emiiné, özv. Koller Mihályné, Schick Anna és Bayer Klára apácafőnöknő látták el." Az uradalom fenntartotta hadikórház 1916 végéig működött; a sebesültek ellátásában, ápolásában ismét egymásra talált a földbirtokos és a lakosság. A hadiállapot intézkedések meghozatalára késztette a képviselő-testületet. 1914 őszén az elöljáróság drágasági pótlékot állapított meg a kezelő- és segédszemélyzet tagjainak. 1915 tavaszától pedig súlyos hiányosságok alakultak ki a közellátásban. Arra kényszerült a képviselő-testület, hogy számba vegye a lisztkészleteket, felmérje a gabonakészleteket. Törekvésük nem járt eredménnyel, mindössze 24 mázsa gabonát gyűjtöttek egybe a közellátás cél-