Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Háború, forradalom, diktatúra (Erdős Ferenc)

jaira. Az ínségesek, elsősorban a napszámból élők ellátására közel hetven mázsa gabonára volt szükségük, továbbá az állatállomány ellátására ötven mázsa kukoricára. Háborús menekültek, hadifoglyok - többségében idegen ajkúak - érkeztek 1915 tavaszán Fehérvárcsurgóra. A szlovén menekültek közül 16 személy talált ideiglenesen otthonra a nagyközségben. Ellátásuk, elhelyezésük az elöljáróság feladata volt. Meg kell jegyeznünk, hogy a nagyközség vezetői csak jelentős erőfeszítések árán tudtak úrrá lenni a menekültügyi gondokon. A lakosság bizalmatlanul szemlélte a nőkből, gyermekekből és öregekből álló csoportot, de bizalmatlanok voltak a menekültek is. Többször hangot adtak elégedetlenségüknek, mert a naponta egy korona 55 filléres ellátási díjból megélni nem tudtak. 1916 nyarán a menekültek újabb csoportja, a Galíciából kitelepítettek érkeztek a faluba. A Móri járás községeiben 310 menekültet helyeztek el. Szeptember elejétől az erdélyi menekültek sorsa, elhelyezése, élelmezése kötötte le az elöljáróság figyelmét. Románia hadba lépésével (1916. augusztus 27.) kezdődött meg a lakosság evakuálása a hadszínterekről. Szeptember első napjaiban érkezett meg a menekültek első csoportja Fejér megyébe, októberben a falvakban több mint háromezer erdélyi menekült tartózkodott. A Móri járásban 562en, Fehérvárcsurgón pedig 51-en találtak ideiglenes otthonra. A lakosság mély együttérzéssel fogadta őket. Néhány hónap múlva lelkesedéssel vették tudomásul az erdélyi hadszíntérről érkező híreket, a Mackensen német tábornagy vezette Duna-hadsereg gyors előretörését Bukarest irányába. 1916 decemberében a hatóságok megtették az előkészületeket az erdélyi menekültek hazaszállítására, 1917 februárjában visszatelepítésük megkezdődött. Hunyad, Brassó, Szeben és Háromszék vármegyei lakosok tértek vissza szülőföldjükre. Május elejéig mindössze 65 fő maradt vissza a Móri járás falvaiban. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági munkákban mind jelentősebb elmaradások voltak tapasztalhatók - az 1915. évi betakarításnál a termés jelentős hányada (20-25 százaléka) a munkáskezek hiánya miatt kárba veszett - idegenkedve fogadták a hadifoglyokat. 1915 nyarán 11 orosz és szerb, 1917-ben 21 hadifogoly dolgozott az uradalomban. Ugyanebben az esztendőben nyolc hadifoglyot a földművesek alkalmaztak, 1917 decemberében pedig újabb tíz hadifogoly érkezett az uradalomba. 1918 nyarán, kora őszén a háború menetében döntő változások következtek be. A nyugati fronton összeomlott a német hadsereg, az olasz erők pedig a Piávénál áttörték az osztrák-magyar védelmi vonalat. Az Osztrák-Magyar Monarchia székvárosaiban, Bécsben és Budapesten forradalmi megmozdulásokra került sor. 1918. október 31-én a kora délutáni órákban érkezett a székesfehérvári postahivatalba a Függetlenségi és 48-as Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata