Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Gyarapodó település (Erdős Ferenc)

si és gyógykezelési díjakat az alábbiak szerint határozták meg: a beteglátogatás díja nappal negyven krajcár, éjszaka nyolcvan krajcár, járóbeteg ellátása pedig húsz krajcár. A szülésznőt az éves fizetésén (28 forint) kívül szülési díj illette meg (a XIX. század utolsó harmadából fennmaradt rendeletek a díj öszszegét nem szabályozták). Az 1880-as években a szülésznő munkakörét Józsa Erzsébet töltötte be. A kisbírókat ötven-ötven forint, az éjjeliőrt hat forint és hat mérő rozs, továbbá a háztulajdonosoktól járandóság illette meg. A jegyző tehermentesítésére 1892-től alkalmaztak segédjegyzőt, éves fizetését háromszáz forintban állapították meg. A községi képviselő-testület határozata alapján a természetbeni juttatásokat pénzben váltották meg; a bíró fizetését 64 korona, a jegyzőjét 379 korona, a törvénybíróét 34 korona egészítette ki (a koronát, mint az Osztrák-Magyar Monarchia közös fizetési eszközét 1900. január elsején vezették be). A nagyközség közigazgatásának meghatározó személyiségei az 1870-es évektől a XX. század elejéig a jegyzők voltak. Szabó Antal hat gimnáziumi osztályt végzett, 1872-ben szerezte meg jegyzői képesítését, 1870-től 1901-ig szolgált Fehérvárcsurgón. Kayos István 1872-ben született, jegyzői oklevelét Győr Vármegye Törvényhatósága 1896-ban állította ki. 1898-tól segédjegyző a nagyközségben, majd 1901-től 1910. február 17-én bekövetkezett haláláig vezetőjegyző. Nemcsak a polgári közigazgatás szilárdult meg, hanem a XIX. század utolsó évtizedeiben a helyi társadalom önszerveződése is megkezdődött. Mai kifejezéssel élve a civil szervezetek létrejöttét gazdasági és politikai törekvések motiválták. Gazdasági célok álltak az önkéntes tűzoltó testület megalakulása mögött. Kezdetben a képviselő-testület bizonyult a fő hajtóerőnek; 1886. augusztus 18-án tűzvédelmi szabályrendeletet alkotott. Az általánosságban - lakonikus rövidséggel - megfogalmazott rendeletben meghatározták a kazlak, boglyák, könnyen éghető anyagok lakóépületektől való távolságát. Az 1890ben alkotott építészeti szabályrendelet is elsősorban a „vörös kakas" elleni védelmet fogalmazta meg. Bejelentési kötelezettséget tartalmazott az építésre és bontásra. Az építendő ingatlan helyét az erre a feladatra alakult bizottság tekintette meg, és engedélyezte az ingatlan felépítését, illetve „akadályok esetén, mint például szépítészeti [szempontok], vagy a községi utcák és terek megcsonkítása miatt megtiltják, avagy módosítják". Kiegészítést a megyei törvényhatósági bizottság tűzvédelmi szempontból tett, nevezetesen: a kémények 15 centiméter vastagsággal téglából építendők, amennyiben a tető cserép, pala vagy bádog a gerinc fölé legalább nyolcvan centiméterre, ha pedig zsindely, nád vagy szalma, akkor 1,4 méterre építendő a kémény. A lakóépület mennyezetgerendáját a kéménytől 15 centiméter vastag fallal kellett elválasztani. Az egyre szigorodó rendeletek hatására 1891. június 7-én megalakult az önkéntes tűzoltó testület, amelynek fő feladatát a következőkben határozták meg: 75