Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Gyarapodó település (Erdős Ferenc)

A nagyközség szervezeti szabályrendeletét aláírók (1873) tal kézbesítők is), egy éjjeliőr. A bíró fizetése évente hatvan forint, a község tulajdonában levő két malom hozamából 12 pozsonyi mérő kétszeres (búza és rozs keveréke). A törvénybírót ötven forint, másfél pozsonyi mérő búza, három mérő kétszeres és két mérő árpa illette meg. A jegyző járandósága 250 forint, hat akó bor, 18 mérő búza, 24 mérő kétszeres, 12 mérő árpa, 24 köbméter keményfa, egy két bécsi mázsás sertés volt. Jövedelméhez tartozott a jegyzői földek hozama, a 21 magyar holdnyi mezőgazdasági ingatlant a jegyző műveltette meg, a földek után fizetendő adó a községi pénztárat terhelte. Megállapíthatjuk, hogy a nagyközség közigazgatásának vezetője jelentős jövedelemre tett szert, évente több mint ezer forint bevételre számíthatott. A felelősség mellé tehát megfelelő jövedelem társult, fehérvárcsurgó jegyzői meg is becsülték hivatalukat; Szabó Antal több mint harminc évig, Kayos István tíz éven át, 1902-ben bekövetkezett haláláig, Orsonics Imre közel húsz éven át, Winkler Izidor pedig 1929-től vezette a jegyzői hivatalt. A közgyám fizetése mindössze húsz forint volt, a XIX. század végén a gyámoltak száma meghaladta a 140 főt, ez időben két gondnokolt lakott a községben. Az orvos fizetése nyolcvan forint (az 1880-as években Franki Iván az uradalmi orvos, egyben ellátta a községi orvos feladatait is), a beteglátogatá-