Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)
Főúri nemzetségek címerei alatt (Vitek Gábor)
üzletek bérlete, a bérlő házában június és szeptember között sört árulhatott, a falu a földesúri borkimérést Szent Mihály napjáig bérelhette. A malmok haszonbére (kétkerekű „Fűzfás", „Forrás" és „Esztergályos", háromkerekű „Kiss malom", két vízimalom, de bérelték a csákvári és zámolyi malmot is), valamint a Csákvári csárda bérleti díja. Az uradalmi épületek csoportját és felszerelését az alábbiakban rögzítették: a kastély istállókkal és kerttel, kertészlak az „alsó mulató kerttel" és nyári mulatóházzal, magtár, Dara-malom, a hat malomépület, két hajdúház, az ács háza, a bognár- és kovácsház, pintérház, sörkocsma, ököristálló kocsiszínnel, valamint bérlakással és kocsiszínnel, boltozott márványoszlopos ököristálló, ökörhizlaló istállóval, szecskavágó masina, árendásház bolttal, mészárszék jégveremmel, pálinkás- és krumplipince, pálinka- és sörház, törköly- és hordókamra, kútmasina csatornával, sertésszállás, kisebb és az alsó (nagyobbik) birkaistálló a pálinkaháznál, halastó és juhászat. Három esztendővel később az 1194 nem nemes közül három hivatalnokot, negyven polgárt és kézművest, 111 telkes jobbágyot és 109 zsellért, 1846-1847-ben 78 telkest, 46 házas és 24 házzal nem rendelkező zsellért, valamint 12 kézművest és egy helyi kereskedőt tüntettek fel az összeírok 188 lakóingatlanban. Az uradalom gazdasági magatartása - a majorsági gazdálkodás kiterjesztésével - a XIX. századra tehát döntően megváltozott. A majorsági földterületek bővítésével növekedett a telkes jobbágyok és a zsellérek száma, az 1768. évi urbáriumban rögzített arányok a jobbágyfelszabadításig (1848) alapvetően nem módosultak. Az egyre inkább bizonytalanabbá váló földművelés viszszaszorulásával gyarapodott a kézművesek száma. A kedvezőtlennek tűnő folyamatok ellenére a XIX. század első fele a gazdasági gyarapodás korszaka Csurgón is. A XVII. század vészkorszakát követően, csaknem két évszázad leforgása alatt többszörösére növekedett az adózó családfők és általában a népesség lélekszáma is. Fényes Elek így summázta a forradalom hajnalán a Csurgóról alkotott képet: „Szántóföldjei termékenyek, erdeje szép, szőlőhegye tágas, egészséges forrásvizei vannak,... híres káposztát termeszt".
