Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Germánok és oszmánok szorításában (Vitek Gábor)

Géci fia legények teremtették elő. A száz akcsét kitevő kapuadón felül a búzatized 25 kilényi terméseredmény után háromszáz, a kétszerestized kétszáz (25 kile), a méhkastized 150, a széna-, len- és kender-, hagyma- és fokhagymatized, a sertésadó, valamint az illetékek; juhlegeltetés, erdőhasználat, bosztánkert (szultáni udvartartás szükségleteire elkerített veteményes), menyasszony, mezei kártétel és büntetéspénz pedig tételenként 25 akcsét tett ki. A Veszprém vármegyei 1578. évi rovásadó-összeírásban Csurgót is feltüntették. E szerint (Vár)Palota vára két adóportával (egy adóporta négy-öt egész teleknek felel meg) rendelkezett a helységben. Az 1588-tól rögzített magyar adólajstromokban ugyanakkor a Nádasdy család birtokaként írták össze. 1588-ban, 1622-ben és egy esztendővel később mindösszesen kettő, 1626-ban másfél, 1635-1636-ban kettő, 1638-1639-ben és 1647-ben összességében három porta után fizetett adót, ami tizenkettő-tizenöt jobbágyteleknyi mennyiségnek felelt meg. Az adatokból az a következtetés vonható le, hogy a tizenötéves háború (1591-1606) kirobbanásáig Csurgó folyamatosan lakott hely. A viszonylag békés korszakot a másfél évtizedes hadviselés törte meg. A „hosszú török háború" után csupán gyér népesség élhetett a most már Komárom vármegyéből adminisztrált faluban. Úgy tűnik, hogy Csurgó a XVI. század utolsó évtizedétől az 1620-as évek közepéig lakatlan. Az állandósuló harcok következtében a XVII. század elejére lakossága megcsappant, s gondoskodni kellett a telepítésekről. A háborút lezáró zsitvatoroki béke (1606) ismét kedvező feltételeket biztosított a falvak benépesítésére, rendelkezései között egyenesen elő is írták az elhagyatottak újratelepítését. A következő évtizedekben máshonnan érkezettekkel szaporodott, s a régi lakosság egy része is - földesurának köszönhetően - apránként visszatért. A Fejér vármegyei birtokosok egyébiránt tudatosan törekedtek a jövedelmet hozó adózó népesség visszatelepítésére, illetőleg új lakosoknak az üres falvakba csalogatására. A hódoltsági települések ugyanis nemcsak a területet fegyverrel meghódítóknak, hanem magyar földesuraiknak is adóztak. (Csókakő vára 1687-ig török kézen maradt.) Portális összeírása 1626-ban még nem történt meg (értsd: adót itt nem vetettek ki), minthogy szabad évei még nem teltek le. Három esztendő elteltével azonban már a pénzzavarral küszködő birtokos, Nádasdy Ferenc fia, - 1625-től - gróf Nádasdy Pál földesúr Csurgót, Mórt és Bodajkot ezer birodalmi tallér fejében elzálogosította Iványosi Miklós tiszttartónak. Halálát követően Ferenc fia váltotta vissza az uradalmat a század közepén. Gróf Nádasdy Pált fia, Ferenc követte, akit a kortársak roppant vagyona miatt „Magyarország Krőzusá"-nak neveztek. Nádasdy Ferenc 1623-ban született, Itáliában tanult. Az evangélikus hitről 1643-ban tért át a római katolikus vallásra. 1644-től királyi tanácsos, főudvarmester 1646-1655 között. Az uralkodó 1655-ben országbíróvá nevezte ki. A Nádasdyak nyugat-magyarországi