Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Germánok és oszmánok szorításában (Vitek Gábor)

birtokaikat „jó gazda" módjára igazgatták, s erre törekedtek a csókakői uradalomban is. Jól tudták tiszttartóikkal együtt, hogy a művelés alá vonható földek területének növeléséhez munkáskéz szükséges. Gróf Nádasdy Ferenc Fejér vármegyei birtokain sikeres telepítő munkát folytatott: 1648-ban Csurgón a további beköltözésre adott engedélyt. Ebben az időben a település ismét Veszprém vármegyéhez tartozott közigazgatásilag. A birtokos emlékiratában Keresztes Jakab fiainak; Tamásnak és Pálnak ajándékozta a településhez tartozó Sárvízen található egyik malmot, atyjuk hűséges szolgálatairól megemlékezve. A dokumentumban a főúr azonban kikötötte: „se magok Keresztes Tamás es Pall se penig maradeky ez utan ellenünk... ne practicallianak, hanem az megh halt Attiok nak mindenkor követnem hiüséges hozzánk való szolgalattiokban megh maradgianak [ellenkező esetben] azonnal az... malomnak szabadsága semmivé légien es szinten ugy mint más...paraszti munkával és adózással tartozzanak". Egy 1650 táján keletkezett feljegyzés szerint Igar a Móri járáshoz, azon belül a csókakői jószághoz tartozó, de Veszprém vármegyében található falu. Eves adója harminc forint, portáinak számát azonban nem jegyezték le. Tartós megtelepedésre nemcsak egyházának és lelkészének jelenléte, valamint birtokosainak cserélődése utalt, hanem az is, hogy felbukkantak a csurgóiak mindennapjaival, életkörülményeivel kapcsolatos dokumentumok; panaszos levelek, gazdasági iratok, adománylevelek. Például 1650-ben az uraság levelében panaszt emelt a dunántúli főkapitány gróf Batthyány Ádámnál, s előadta csurgói jobbágyainak esetét Ács Bence katonával és társaival. Állításuk szerint a győri vásárba igyekvőket kifosztották; lovaikat, marháikat és ruhaneműiket eltulajdonították. Ebben az esztendőben egyébként a földesúrnak 75 forint jövedelmet hajtott a falu, portáinak számát azonban maga sem tudta, azt „a viceispántól [alispán] kell megtudni". A jobbágyok szolgáltatásait a Nádasdy család uradalmaiban az úrbérrendezést megelőzően - hasonlóan más feudális jellegű gazdaságokhoz - általában szerződésekkel szabályozta a földesúr. A csurgói, 1768. évi urbárium előtti úrbéri egyezségről első ízben 1662-ből van tudomásunk. A földesúri birtok haszonvételeinek meghatározását, az úrbéres jobbágyságot és gazdasági-társadalmi állapotát, valamint kötelezettségeiket tartalmazó gazdasági irat alapvetően rögzítette a lakosság szolgáltatásait. A február 25-26-i keltezésű öszszeírás 22 egész- és hét féltelkes jobbágyról tett említést (1660-ban még 28 a jobbágygazdaságok száma). A pusztán maradt, azaz meg nem művelt egész telkek száma hét, a fél telkeké négy. Továbbra is 75 forint készpénzt, a két malom után pedig két pár karmazsin (kissé kékes árnyalatú, élénk sötétvörös színű) csizmát szolgáltattak be. Ráadásként nyolc forint úgynevezett aratópénzt, évente egy öreg vadat, a makkoltatásért sertésenként 25 dénárt, valamint nyolc forint „szekeres pénzt" fizettek. Az összeíró azt is lejegyezte, hogy