Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Ősi törzsök zászlainak árnyékában (Vitek Gábor)

kapták adományul. Ugyanekkor formált jogot a birtokokra Újlaki Miklós is. Korábban, 1449. évi ítéletlevelében Pálóczi László országbíró (1446-1470) Rozgonyi János (István, temesi cornes fia) székely ispánt és fivéreit; Rénold és Ozsvát székely ispánokat jelölte meg a birtoktest gazdáiként. V. László (1453-1457) regnálása idején a már erdélyi vajdai tisztséget viselő Rozgonyi Jánosnak (1450-1458, 1459-1460), testvéreinek, valamint utódaiknak ado­mányozta Csókakő várát és tartozékait örök birtokul Zsigmond, Albert kirá­lyok és Erzsébet királynének tett szolgálataik elismeréseként. 1459-ben Hu­nyadi Mátyás szentesítette az adományt az ekkor tárnokmester (1458-1459), utóbb országbíró (1470-1471) Rozgonyi János, a temesi ispán Rénold és a ki­rályi lovászmester Ozsvát javára. Többször is megismételt s véglegesített bir­tokadományozásra volt szükség tehát, hiszen az iratok tanúsága szerint Roz­gonyi János nem engedte vérei bevezetését saját birtokrészeikbe. Az oklevél­hely szerint az adományozásnak ellentmondott Rozgonyi János, „akit ezért perbevontak 1453. augusztus l-re, ahonnan a per ez év [1461] május l-ig hú­zódott, amikor Rozgonyi István fia, János távolléte miatt megparancsolta a ki­rály a budai káptalannak, hogy iktassák be Rozgonyi Jánost és megadomá­nyozott testvéreit a nevezett birtokokba". Megtörténtét október hatodik nap­ján igazolta a hiteles hely írástudója. Rozgonyi (István fia) János 1457-ben ugyan a kitűzött határidőre tulajdonjogát nem igazolta, a várat mégis „hatal­masul elfoglalva tartá, fej- és jószágvesztésre ítéltetett". Ugyanekkor az erdé­lyi vajda Rozgonyi Jánost és fivéreit erősítette meg az uralkodó a vár birtoká­ban, majd 1458-ban, 1459-ben és 1460-ban az újdonsült koronás fő, Hunyadi Mátyás is. Utóbbiak számára mondott le 1460-ban Újlaki Miklós és családja is a várbirtokban lévő örök- és zálogjogáról. A birtokbaiktatás 1460-ban és 1461-ben is végrehajtották, jogilag tehát a Rozgonyiak kezén maradt, s 1487­ben is bizonyosan birtokolták. (Csánki egyébként úgy értesült, hogy a szépla­ki Botka családból származó Mátyás 1490. február 14-én a Rozgonyiáktól vette zálogba Csókakő várának tartozékaiból Igart és vámjövedelmeit.) 1469­ben azonban földbirtokai közül Isztimért és Csurgót ismét Újlaki bitorolta. Isztiméri jobbágyai ugyanis jogtalanul vágtak fát a csurgóiak fehérvári ke­resztesektől bérelt zabokai („más néven Bakon") erdejében, a csurgói jobbá­gyok közül többet elfogtak, s csupán váltságdíj ellenében engedték őket sza­badon. A Rozgonyi család nemzeti históriánkból közismert, ősrégi - napjainkra ki­halt - család, amelynek eredete a XIII. század második feléig vezethető visz­sza. Az egykori Abaúj vármegyében, a Tarcal vize mellett fekszik a trencséni Csák Máté ellen 1312-ben vívott ütközetről is nevezetes Rozgony helység, ahonnan a család nevezetét származtatta. V. István (1270-1272) uralkodása idején Rénold királyi főlovászmester, Szabolcs vármegye főispánja, a király fiának, László hercegnek főasztalnokmestere. 1270-ben - karintiai, csehor­24

Next

/
Thumbnails
Contents