Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Keressétek az Urat, s éltek (Vitek Gábor)

A második világháború befejeztéig Fehérvárcsurgó vallási-oktatási viszonyai összességében megfeleltek az országos átlagnak. Felekezeti iskolái szegényes felszereléssel ugyan, de ellátták kötelezettségeiket. Mezőgazdasági munkába való bevonásuk miatt a gyermekek, különösen ősszel és tavasszal az iskolába járást gyakran elhanyagolták. A továbbtanulás lehetősége - biztosítottsága ellenére - éppen ezért sem nyújthatott ösztönző kilátásokat a felemelkedésre. A szervezett oktatás a református népiskolában 1945 tavaszán (április 16.) kezdődött újra, s miután a római katolikus iskola összes tanterme használhatatlanná vált, a református iskola egyik termében folyt az oktatás. A református népiskolába az 1945-1946. tanévre összesen 109 tanulót írattak be szülei. Az első világháború idején a református egyház által 1754-ben és 1827-ben öntetett harangokat beolvasztották, pótlásukat 1923-ban és 1929-ben oldották meg. A templombelsőt 1939-ben újították fel; új padokat készíttettek, a padozatot kőburkolattal látták el, s megoldották a villamosenergia-ellátást is. A második világégés megpróbáltatásait enyhébb sérülésekkel vészelték át a csurgói protestáns felekezetek. A református templom külső homlokzatának felújítását 1964-ben oldották meg, felújították nyílászáróit, s felszerelték a villámhárítót. 1973-tól időkapcsolt szerkezettel szólaltatják meg a harangokat. A következő esztendőkben kijavították a templomot körülvevő kőkerítést, parkosították a templomkertet, javították a fedélszéket, 1994-ben úl ablakokat készíttettek. A Fehérvárcsurgó központi részén álló romantikus-historizáló stílusú, észak-déli tengelyű református templom egyszerű, szabadon álló, téglalap alaprajzú, síkmennyezetű épület. Homlokzata előtti harminc méter magas torony látható. 8,2 méterszer 15,4 méter nagyságú és hat méter magas belső tere hagyományosan egyszerű kialakítású; a hajó két rövidebb végén található fakarzata, a toronnyal szemköztin az ismeretlen mester által négy változattal épített, 1852-ből származó orgona. Az orgonakarzat felirata: „Mikor szele a kétfejű sas szárnyának csonkulást okozott a félhold szarvának, e békesség háza akkor csináltatott, Sionra vivő út itt akkor nyittatott." Falazott szószéke, a fából készült hangvető, valamint háromszáz ülőhelyes padjai a XIX. század derekának idejéből származnak. Értéke az 1878-ból való vörösmárvány Úrasztala, valamint a pápai Dunántúli Múzeumban látható, 1753-ban készült, aranyozott ezüsttányér. Harangjai 1789-ből (180 kilogramm), 1923-ból (357 kilogramm) és 1929-ből (egy mázsa) származnak. Az „L" alaprajzú, földszintes lelkészlak 1856-ban készült el, dór oszlopos tornáccal. A téglalap alaprajzú, eklektikus-neoklasszicizáló evangélikus templom 1913-ban homlokzati toronnyal épült.