Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Hegyen túl (Vitek Gábor)

A községtől északnyugatra elterülő erdős vidék, ,,[a]hol a kunok áldozataikat [ki]végezték, Kunhalom" (Hunhalom), amely kilenc, egymástól egyenes irányban fekvő, félgömb alakú földhányás. „Eleinte természeti alakulásoknak tartották e halmokat" - emlékezik Károly János -, azonban régészeti ásatások kimutatták, hogy emberi kéz alkotásai, s ősi sírhantok. „Papharaszt név alatt ismeretes - folytatja közlését Pesty Frigyes - igen szép erdőcske, amelyről következtetni lehet, hogy hajdanta a papság jövedelmi forrását képezte. Gajaszoros és Szeles árok barlangjával, amely hajdanta az itt tanyázott török tábornak menhelyet adott. Szeles nevét attól vette, mert folyvást fú bent a szél." Huba László a XX. század derekán oly módon jegyezte le ide vonatkozó tapasztalatait, hogy „rettenetes errefelé a szél ereje, ... roppant veszélyes is lehet. Már a hangja is félelmetes". „Ereszvén" (Eresz[t]vény) északnyugatra fekvő, sűrű erdőség. „Nevét onnan következtethetni, mert hajdan a pásztorkodás és baromtenyésztés idején, szélvészes időben a marhákat mint biztos menhelyre, ide eresztették be." Az elnevezés eredetére más irányból világít rá az a vélekedés, miszerint a magaslat Gaja-völgy felé eső meredek lejtőjével kapcsolatos, esetleg a fiatalos erdőt, ültetvényt jelentő régi magyar kifejezésből származik („eresztvény" sarjadás, kihajtás értelemben). Az északkeletre elterülő „Ihállás"-dűlő (Juhállás, Zihálás) elnevezését az egykor nagy menynyiségben tartott juhok nyughelyéről eredeztették („Ih" juhot, „Ihász" juhászt jelentett). „Bárnevolna - délnyugatról fekvő dűlő neve. Eredetét - mint a határban legrosszabb föld - terméketlen voltáért vette." Hagyományosan, még ekkor, 1865-ben is egyházi és községi tisztségviselők konvenciós, azaz szerződése földjeként osztották ki haszonbér fejében. Rómer Flóris, bencés rendi szerzetes és tanár a XIX. század közepén tett bakonyi körútja alkalmával az alábbiakban szemléltette a település magával ragadó látványát. „Kiindultam a Vaskapunak nevezett hegyre, melyen még most is régi sánc nyomai látszanak, s melyek miatt manapjság] is a népnél Várhegy név alatt ismeretes... A nyugati oldalon leszállván csodáltam azon mesterségesen készült óriás gátot, melyet a monda a regélő nép legkedvesebb hősének Hollós [Hunyadi] Mátyásnak tulajdonít, és melynek tán hajdan vasas zsilipjétől nyeré a hegy vaskapu nevezetét. A töltést szelő makrancos Gaja itt eredetétől kezdve tudja isten hányadik malmot hajtja; - a régi nagy tó, melynek torlasztására az említett gát szolgált, ma egészen lecsapoltatott, feneke pedig legszebb rétnek használtatik. Estve kiderült; a gyönyörű táj változékonysága, melyre még egy hosszú pillantást vetek, legédesebb jutalmam volt e délután fáradságos mászkálásáért... Felkapaszkodtunk az eresztvényi erdőhöz,... távolról sem gyanítván, miszerént ezen kevés fenyővel tarkított cseres rejti... az oly hírnevesekké lett csurgói Kunhalmokat. Megvallom miszerént áhítattal váltam meg ezen néma, századok, tán ezredek óta háborítlanul az erdő közepén nyugvó... halmoktól...