Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Vasfüggöny mögött (Dakó Péter)

1973-ban - jelentős anyagi áldozatok árán - megépül a környéken egyedülálló szárítóüzem. Ekkor már modern gépparkkal rendelkezik a termelőszövetkezet, 1975-ben elkészül a gépszín és a mezőgazdasági gépjavító üzem is. Még ez év március 10-én egyesül az isztiméri Lenin termelőszövetkezettel Isztiméri és Fehérvárcsurgói Lenin termelőszövetkezet néven, fehérvárcsurgói központtal. A termelőszövetkezet területe 3570 hektár, taglétszáma 405, amelyből 151 dolgozó és 115 alkalmazott. Az 1945 után újra életre hívott földművesszövetkezeti mozgalom 1956-tól a szocialista társadalom alapjainak megteremtését szolgálta, és a lenini szövetkezeti elvnek megfelelően nem csak előfutára, hanem tevékeny segítője is volt a mezőgazdaság szocialista átalakításának, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kialakításának. Alapvető feladatai az 1960-as évek elejére beteljesedtek, s a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egy korszak le is zárult. A párt- és állami vezetők számára világossá vált, hogy a szövetkezeti mozgalom korszerűsítésre szorul; a társadalom egyre növekvő igényeinek kielégítése kapcsán sajátos funkciót töltött be a lakosság életében, kereskedelmi és szolgáltatási ellátásában. A Fehérvárcsurgói Földművesszövetkezet gazdálkodása 1950-től vált nyereségessé. 1952-ben 104 ezer forint nyereséggel zárt, tagjainak száma ekkor már 338, forgalma már ötszöröse az 1950. évinek. Tevékenységében az 1953. év az újabb egyesülés éve volt. A szomszédos és nagyrészt veszteséges szövetkezetek - Balinka, Bodajk, Sőréd és Magyaralmás - gazdasági megerősödésük érdekében, önálló elhatározásból, a küldöttgyűlések határozata alapján egyesültek a fehérvárcsurgói szövetkezettel Fehérvárcsurgó és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet néven. Ez némileg visszavetette a szövetkezet gazdálkodását, de 1954-ben ennek ellenére 261 ezer forintos nyereséggel zárt, és forgalma meghaladta a kilencmilliót. Fő feladatának ekkor már azt tekintette, hogy a régi, többnyire magánépületekben üzemelő boltok helyet új, a lakosság növekvő igényeinek megfelelő üzlethálózatot létesítsen. Súlyosan érintette a szövetkezetet, hogy Bodajkon és Balinkán több rendbehozott üzletét át kellett engednie az állami kereskedelemnek. Hogy megmaradt tagjait el ne veszítse, több mint egymillió forintos beruházással, saját kivitelezésben két élelmiszerboltot épített Bodajkon. Erre az időre esik a magyaralmási üzletház építése is, ugyancsak egymillió forintos költséggel. Az említett két községben keletkezett veszteségei ellenére az 1960-as évet 22 milliós forgalom mellett 781 ezer forintos nyereséggel zárta. Eredményes gazdálkodásának hatására, 1962 második felében egy újabb szövetkezet, az isztiméri is csatlakozott. A következő éveket a forgalom még fokozottabb növekedése jellemezte és ezzel egyenes arányban természetesen a beruházások is fokozódtak. Többek között felépült a fehérvárcsurgói Tölgyfa vendéglő. (1979 decemberében a KÖJÁL bezáratta a helyiséget. Az építkezésnél nem vették figyelembe az erő-