Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Hegyen túl (Vitek Gábor)

összeállítóját tájékoztatták a történeti és földrajzi nevekről, a nép ajkán élő elnevezésekről, a hozzájuk fűződő magyarázatokról. A jelentés régészeti és néprajzi adatokkal is bővíti ismereteinket. A község elöljárói úgy nyilatkoztak a „Vaskapu"-ról, hogy e „név alatt ismeretes helyen építe[te]tt három török halom, amelyek a török pasák sátorhelyei voltak". Más elbeszélés szerint e helyütt állt I. (Hunyadi) Mátyás (1458-1490) uralkodó kedvenc halastava a Gaja mesterséges medrével, amelynek a Vaskapu volt a zsilipje. Az 1971-ben lezajlott archeológiai feltárások bebizonyították, hogy a hegyszoros torlaszát a Krisztus utáni II—III. században emelték. A Tatárhegyen található „Tatárkő" a Sajó menti ütközetet (1241) követően a mongol hordák „vigyázó helye", ahonnan a közeli Fehérvárt kémlelhették: „egy emelkedett domb fekszik a községtől délre, amely Székesfehérvár kikémlelésére szolgált használatul. A még máig is kifejthetetlen különböző alakú kövekről - a lakosság körében az a vélekedés, hogy - ... az itt tanyázó tatár tábor kővé vált". Károly János hasonlóképpen értesült, amikor azt vetette papírra, hogy „bolygó szirtekből áll, s a kő neme igen kiváló, bensejében pedig özönvízi torlatmaradványok, meszesült tengeri kagylók és fakövületek találhatók, tetején fantasztikus alakú mészkőtömegek hevernek, amelyeket a nép kővé dermedt tatárseregnek mond". Fehérvárcsurgó és térsége a XIX. század elején