Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Romokon kezdtünk új életet (Dakó Péter)

korrépa termelésére kétszáz, napraforgóéra több, mint háromszáz termelővel kötött szerződést. Megindult a tagtoborzási tevékenység; a községet agilis, szervezőképes szövetkezeti tagok felosztották egymás között és egymással versenyben indították meg a taggyűjtést. A szövetkezet 11,6 milliós álló és 1,6 milliós forgóeszközzel rendelkezett, de gazdálkodása még veszteséges volt. Fehérvárcsurgó község háború utáni fejlődését, a helyreállítási munkálato­kat tételesen felsorolni helyszűkében képtelen feladat volna, de álljunk meg egy rövid áttekintés erejéig. A község lakossága 1949-ben 2040 fő, ebből Rákhegyen 304, Igarpusztán 182, Gajapusztán 41 fő élt. (A kincsesi bauxit­bánya 110 munkása a községben telepedett le.) A község vagyona 42 kataszt­rális hold mezőgazdasági ingatlan, amelyből bérbeadás útján hasznosítottak nyolc katasztrális holdat, házi kezelésben tartottak 35 katasztrális holdat. Községi épületek: a községháza, a jegyzőlakás, az orvoslakás, az egészség­ügyi ház, a vágóhíd és a tűzoltószertár. Orvosi, állatorvosi és zöldkeresztes kör székhelye, vásártartó község. Gyógyszertár nem volt, csak az úgynevezett „kézi patika láda" az orvosi rendelőben, de az csekély gyógyszerigény kielé­gítésére volt alkalmas. Könyvtár nem volt. Az 1948-ban államosított volt re­formátus és római katolikus iskolákban folyt a tanítás, de az iskolaépületek ál­laga, az oktatáshoz szükséges felszerelés hiányosnak bizonyult. A képviselő­testület önerőből igyekezett megoldani a helyzetet, a szülőket is bevonták a tantermek helyreállítási munkáiba. A községben kezdetben kultúrház nem volt, a községháza tanácstermében tartottak összejöveteleket, azonban hely­szűke miatt szükség volt egy nagyobb helyiség kialakítására. A község köror­vosi lakását felújították, lakhatóvá tették, így felszabadult a volt tiszttartói la­kás, - ahol eddig az orvos rendelője és szükséglakása volt -, melyet belső át­alakítás útján két közfal eltávolításával, színpad beépítésével egy nagy terem­mé és melléktermekké alakítottak át. így már rendezvények, előadások és bá­lok megtartására alkalmas helyiség állt rendelkezésre. „A szorgalmas munka alapján évről-évre jobb körülmények közé került a falu lakossága. Gazdálkodtak, üzemekben, gyárakban, bányákban dolgoz­tak... A leégett házak lassan újjáépültek, főként saját erőből, kisebb részben kölcsönből. Új utcák nőttek ki a földből szép, új házakkal" - írta Hatházy Lajosné. A község bizakodva várta a jövőt, de ma már tudjuk, hogy mit ho­zott a következő negyven esztendő.

Next

/
Thumbnails
Contents