Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Vasfüggöny mögött (Dakó Péter)

VASFÜGGÖNY MÖGÖTT Az 1950-es évek elején a nyílt diktatúra évei súlyos megpróbáltatásokkal jártak együtt. A szovjet mintájú alkotmány a dolgozó nép hatalmát hirdette, a valóságban az MDP politikájának megvalósítása volt a cél. A szocialista jelzővel fémjelzett elvek és a valóság között áthidalhatatlan ellentétek feszültek. Döntő változás következett be a közigazgatásban; megszűnt a képviselőtestület, a helyi önkormányzat szerepét és feladatkörét a községi tanács vette át. 1950. október 22-én került sor országosan, így Fehérvárcsurgón is a községi tanács tagjainak megválasztására. 1965-ig 39, 1966-tól 1967-ig 33, majd ez évtől kezdve harminc tagú volt a testület. A községi tanács és a végrehajtó bizottság a „dolgozó nép hatalmát" testesítette meg, valójában a központi rendeletek és utasítások végrehajtása volt a feladata, néha azok túl teljesítői is lettek egyben. A beszolgáltatási rendszer végrehajtásában eluralkodtak a drasztikus megoldások. A „padlás lesöprések" idején Magyarországon a parasztcsaládok kétharmadának nem maradt elegendő gabonája kenyérre, miközben családok tízezreit ítélték el, mert nem tudták teljesíteni beszolgáltatási kötelezettségüket. „A begyűjtés, illetve a beadási kötelezettség pontos és időben való teljesítése minden egyes termelőnek saját érdeke" - hangsúlyozták. Fehérvárcsurgó község lakói sem kerülhették el sorsukat, azonban az előirányzott tervet csak részben tudták teljesíteni. Példaként idézzük fel az 1954. évet, amikor a beszolgáltatási kötelezettséget kukoricából 76, napraforgóból 83, burgonyából 97, hüvelyesekből 120, sertésből 86, vágómarhából 97, tejből 68, tojásból 78, baromfiból száz és borból 47 százalékban teljesítették. A lemaradás okaként a tanács magát is okolta. „Az 1950. évi tanácsválasztáskor megválasztott tanácstagoknak több mint egyharmad része elköltözött, volt egy pár, aki lemondott, vagy a tagok sorából ki kellett zárni, de tanácstagságunkból volt legalább 25 olyan tanácstag, aki a tanácsülésen egy ízben sem jelent meg... A legnagyobb hiba akkor lett elkövetve, mikor tanácstagságunkat olyan feladatok végrehajtásához próbálták felhasználni, mint az adóbehajtás, vagy a beszolgáltatási hátralékosok elszámoltatásánál, transzferálásánál.