Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Hegyen túl (Vitek Gábor)

Igarpuszta „a gróf Károlyi családnak egyik szép és értékes hitbizományi uradalma". A „család szép kastélya és nagy díszkertje..., s híres káposztája teszik nevezetessé; e káposztának a magja távol vidéken is keresett árucikk". Csurgó az oszmán-török hódoltság után visszaállított Fejér vármegye közigazgatási beosztásában - a vármegye középső részén - a Felső, későbbi nevén Sármelléki járáshoz tartozott. A két járás; a Vértesaljai és Sármelléki határa a Csákberény-Pákozd-Perkáta-Rácalmás vonalon húzódott oly módon, hogy a négy község az előbbi közigazgatási egységbe tartozott. A csaknem egy évszázadon át érvényben lévő járási beosztást 1767-ben Fejér vármegye közigazgatásának elsőrendű testületi szerve, a nemesi közgyűlés változtatta meg. Eredményeként a Vértesalja elnevezés megszűnt, helyette létrehozták a vármegye keleti és középső részén húzódó Bicskei és Csákvári járásokat, a vármegye nyugati részén húzódó közigazgatási egység - ugyan területe némiképp csonkult - maradt a Sármelléki. Ez utóbbiba osztották be Csurgót is. Az 1849. május havi kimutatás szerint a Sármelléki járás második, úgynevezett alszolgabírói kerületébe tartozott. A Bach-korszak neoabszolutista rendszerében a települést a Sármelléki és Csák vári járásból kialakított Székesfehérvári járáshoz sorolták. 1862-ben a Sármelléki járás főszolgabírói járásának községe, majd a kiegyezést követően - az 1868-tól életbe lépő - kerületi beosztás szerint a Sármelléki járás központi kerületébe tartozott. 1873-ban a Bodajki felsőjárás községe, 1877-től a Móri járás nagyközsége. 1950-ben a Móri járás önálló tanácsú községe, napjainkban a Móri kistérség települése. A Csurgó elnevezést az 1898. évi IV. törvénycikk alapján 1903-tól Fehérvárcsurgó váltotta fel, azonban már három esztendővel korábban FejérvárCsurgó néven szerepelt az országos helységnévtárban. Ebben az időszakban a községhez tartozó lakott helyek az alábbiak: Igar-, Szilvakút- és Gajapuszták, valamint négy malom; az Igari-, Csákvári-, Kósa- és Kőnig-malom. A XX. század derekán nevezetesebb lakott helyei, tájegységei az Alsógajdi-malom, Aszó(kút), Bodaháza, Csókakői-ér, Csurgói-tároló, Fehérvárcsurgói tanyák, Gaja-patak, Gajapuszta, Igar, Kenderföldek, Keresztes-hegy, Kósa-malom, Komálom, Kövecses-hegy, Magyaralmási-vízfolyás, Mogyorós-völgy, Moha rakodó vasúti megállóhely, Móri-víz, Nagy-Hallgató, Öreg-hegy, Pap-haraszt, Pörös-dűlő, Proletár-földek, Rákhegy, Sárrét, Sashegy, Sóstó, Széles-árok, Szilva-kút, Tatárhegy, Urak szőlője és Várhegy, Vasúti őrházak. Igarpuszta és Zobokaföldje (Zoboka, Bakon) Fehérvárcsurgó határában a XII. század derekától önálló, lakott helységek, utóbbi a XVII. század végéig. A helyi sajátosságokat őrizte meg, s ezáltal érdekes adalékot nyújt a település földrajzi elnevezéseinek eredetéhez az Oláh Sándor református helyetteslelkész, Moharos István csurgói jegyző és esküdttársai; Tombor Mihály és Szikra Mihály aláírásával ellátott, 1865 februárjában kelt feljegyzés. A falu közigazgatásának vezetői Pesty Frigyest, Magyarország helységnévtára