Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A szökés

de tudomásom van arról, hogy mivel többször meg akart szökni, a munkásőrség tagjai közül mert azokkal szembe szegült, meg akart szökni, bántalmazták, ezt magam nem láttam, de az Elvtársak [!] elmondották."

202 Teljesen életszerűtlen mindez, de a kimosakodáshoz ez is elég... Brázik Imre (ki tudja, miért?) a második kihallgatása során szinte szó szerint azt vallotta, amit Kindlertől már hallhattunk: „A bekísérés során Halvachs állandóan kiabált, ezzel figyelmét a falu lakosságának magára akarta hívni.. ."

203 Vancsó, mint láttuk, „nem emlékezett" a bekísérés körülményeire, ám Barota Ferenc igen, még egy hónap múlva is, a katonai ügyészi vizsgálat alkalmával. Ezt vallja: „Halvachs az elfogása után többször szökést kísérelt meg, amit úgy akadályoztunk meg mink munkásőrök, hogy Halvachs Istvánnal szemben tettlegesen léptünk fel, én és társaim is gumibottal ütlegeltük, tekintettel arra, hogy Halvachs amikor a tanácsházára bekísértük, többször megkísérelte, hogy megszökjön, emiatt az erőszakos beavatkozás szükséges volt."

204 Hogy Halvachs István, aki - felesége szerint is - valóban indulatos természetű ember volt, útközben többször is használhatott olyan szavakat a fogolykísérőkkel szemben, amelyekkel csak olajat öntött a tűzre,

205 az valószínű. Kézenfekvő lenne a kérdés: megbilincselték-e Halvachsot? Nem! Egyszerűen azért nem, mert nem volt bilincsük! Gumibottal (ezen akár egy-egy, a bányában használatos vastagabb, méretre vágott kábeldarabot is érthetünk, ugyanis mivel nem mindenkinek jutott „eredeti", állítólag Csehszlovákiából importált gumibot, így készítettek maguknak ilyet szükségmegoldásként) viszont valószínűleg mindnyájan el voltak látva, így hát bőven volt eszköz arra, hogy gyorsabb mozgásra ösztökéljék az elcsigázott, megalázott, összevert férfit, arra, hogy előttük, il202 Kindler József vallomása, 1957. aug. 7. Kat. Ügy. - U. o. A kiemelés tőlem, P. P. 203 Brázik Imre vallomása, 1957. aug. 7. Kat. Ügy. - U. o. 204 Barota Ferenc valomása, 1957. aug. 7. Kat. Ügy. - U. o. 205 Homoki József szerint „Halvachs István rengeteget tett arról, hogy ez a dolog vele megtörtént..." Úgy gondolja, hogy provokálta őket, hiszen többször is Kádárkutyáknak nevezte a munkásőröket. „Nem volt olyan öt méter, hogy ne próbálkozott volna valamivel..." Homoki és Kindler állítólag többször is kérték, hogy fogja be a száját, hiszen ők tisztességes módon kísérték, de ha nem ért a szóból, kénytelenek lesznek vele szemben erőszakot alkalmazni - Homoki József személyes közlése, 2003. január 8. (Hogy ez a valóságban hogyan zajlott, arról már némi fogalmat alkothattunk az imént...)