Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A szökés

letve közöttük haladjon. Ugyanakkor más módon is terrorizálták: üvöltöztek vele, csibész fasisztának nevezték, akinek majd most elveszik a kedvét... Láthatjuk, minden mozdulatáért, szaváért és vélt vagy valós szándékáért retorziók érik Halvachsot! De hát miért, és ki jogosította fel ezeket az embereket arra, hogy ezt műveljék vele? Mi az ö bűne, hogy megtehetik vele mindazt, amitől minden jóérzésű embernek felfordul a gyomra, és helyettük is elszégyelli magát? Ezek a kérdések nyilván számtalanszor felötlöttek az őrizetesben az úton, amikor fájdalmában, kétségbeesésében kiáltozott. De kiáltásait senki nem merte meghallani ezen a fülledt júliusi éjszakán, senki nem nézett ki az ablakon, senki nem kérdezte meg a megvadult, önmagukból kivetkőzött pribékeket, mit müveinek... A templom és a tűzoltó szertár között haladt el a fogoly és az őt kísérő csoport, ott, ahol a tüzőrség kirendelt tagjai álltak azon az éjszakán is ugyanúgy, mint minden éjszakán, aratás idején. A szertár előtt a két lovas fogat és a két fogatos, a templomtoronynál két önkéntes tűzoltó: ők sem láttak, hallottak semmit mindebből, holott jövet-menet ott haladt el előttük méterekkel a figyelemre éppen méltó csoport... Halvachs rettenetes tapasztalatai alapján immár tudta, hogy ezután csak rosszabbra számíthat: ha beviszik a rendőrőrszobára, ahol két „fogdahelyiség"

206 is volt, a verés folytatódni fog. Elhaladtak a házuk előtt is. Ki tudja, mit érzett, mire gondolt? Ám nem a rendőrirodába vitték, hanem az azzal szemben álló tanácsházára. Ekkor talán felcsillant előtte a lehetőség, a remény, hogy innen még megszabadulhat, s ezért történt, hogy amikor az előtérbe értek, ismét megpróbálkozott a szökéssel, vagy inkább a kitöréssel. Azonban tehetetlennek bizonyult őrzőivel szemben, akik nem kímélték, ismét nekirontottak. Tehették, mert legalábbis átmeneti időre ismét szabad kezet kaptak vele szemben: Moór törzsőrmester nem ment be velük az épület hatalmas deszkakapuján, hanem szolgálati helyiségébe ballagott. Hogy telefonálhasson, előbb elküldte a postára Barota munkásőrt, aki a postamestert felkeltette, s az kapcsolta a tisztiőrsöt a rendőrnek. Ekkor pontosan 0 óra 40 perc volt az idő, Halvachs körülbelül 30-35 perce ismét őrizetben volt... Moór Denke törzsőrmesternek jelentette az elfogást. Sárvári az őrsről kapott hírt azzal ellenőrizte, hogy visszahívta Pusztavámot. „...Moór elvtárs akkor jelentette, hogy Halvachsot elfogták. Moór Frank Pál személyes közlése, 2002. október 26.