Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A szökés

Szóval, hogy is van ez? Egyrészt Halvachs mindenáron támadott és menekülni akart Brázik szerint, Rostás pedig (akinek az információi Bráziktól és Moórtól származnak) azt mondja, igyekezett tovább szökni, s ennek a megakadályozása végett volt szükség a fegyvertusa használatára! Valójában tehát szó sincs sem támadásról, sem szembehelyezkedésről! E szavak használatával a menekülni próbáló ember agresszív szándékát akarják sugallni, mintegy ráterhelve Halvachsra az egyébként ép ésszel elfogadhatatlan, érthetetlen brutalitás kiprovokálását, melyet vele szemben már az elfogás első pillanatától alkalmaznak a munkásőrök. Azt már nem is akarjuk részleteiben taglalni, csupán felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy meglehetősen szűk mozgástér volt a menekülő előtt: a hosszú, de keskeny udvarban a háta mögött a kerítés és egy deszkából összetákolt sertésól, balra tőle egy viszonylag meredek, mintegy három-négy méteres löszfal, szemben vele pedig Vargáék háza illetve gazdasági épületei állják el az utat. Jobbra, az utca felé sem mehetne még akkor sem, ha egyedül lenne, s nem a teljesen megvadult öt munkásőrrel, mert onnan éppen érkezik a rendőr, kezében szintén géppisztollyal. Mindez tehát a futva menekülés lehetőségét szinte teljes egészében kizárja, ezzel Halvachs számára csak a munkásőrökkel szembeni aránytalan, sérülten és pusztakézzel való védekezés marad, amely az iránta mérhetetlen indulatot, gyűlöletet tápláló üldözőket tovább hergeli. A beszorított üldözött tehát hiába adta meg magát, az ütlegelés folytatódott. Csak akkor hagyott alább, amikor Moór törzsőrmester erre felszólította a munkásőröket. Később, a katonai ügyészségen tett vallomása szerint „...mire oda megérkeztem, a többi munkásőrök is mind ott voltak és Halvachs Istvánt erősen ütlegelték. Végül is figyelmeztetésemre ezt abbahagyták és elindultunk a szökött foglyot a tanácsházára bekísérni."

192 Ezek szerint tehát Moór Mihály egy ideig hagyta a munkásőröket garázdálkodni, az elfogott ember bántalmazását „az eddigi adatok szerint passzív tétlenséggel szemlélt[e]".

193 Az imént leírt minősíthetetlen jelenet megítélésünk szerint nem kis zajjal, kiabálással és jajveszékeléssel járhatott. A dulakodásnak az udvaron nyomai is maradtak. Ezen állításainkat két kívülálló, elfogulatlan tanú vallomása is igazolja. Varga Antal házában, amelynek az udvarában az elfogás megtörtént, két család lakott akkor. Az utcafronti Moór Mihály tanúvallomása, Kat.Ügy. - U. o. Távmondat a katonai ügyésznek, 1957. július 11. - U. o.